A kizsákmányolás terhe alatt

Július 6-án, vasárnap délben Ferenc pápa a vatikáni Apostoli Palotában lévő dolgozószobája ablakából intézett beszédet a Szent Péter teret megtöltő hívekhez. Utalt a vasárnapi evangélium szavaira, amelyeket Jézus mond (Mt 11,28): „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve: én felüdítlek titeket”.

Amikor Jézus ezt mondja, olyan emberekre gondol, akikkel minden nap találkozik Galilea utcáin: sok egyszerű ember, szegények, betegek, bűnösek, kirekesztettek...Ezek az emberek mindig követték, hogy hallgassák szavát, amely reményt adott nekik! Jézus szavai mindig reményt adnak! – és azért is utána mentek, hogy megérinthessék ruhájának szegélyét. Maga Jézus kereste a fáradt és kimerült tömegeket, amelyek olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok (vö. Mt 9,35-36). Azért kereste őket, hogy hirdesse nekik Isten Országát és sokakat meggyógyított testben és lélekben. Most mindnyájukat magához hívja: „Jöjjetek hozzám!” - és megígéri nekik az enyhülést és felüdülést.

Jézusnak ez a hívása napjainkig tart, hogy eljusson fivéreinkhez és nővéreinkhez, akik bizonytalan életfeltételek súlya, nehéz egzisztenciális helyzetek nyomása alatt élnek és amelyek olykor nélkülözik a helyes vonatkozási pontokat. A szegény országokban, de a gazdagabb országok perifériáin is olyan sok fáradt és kimerült ember él az elhagyatottság és a közöny elviselhetetlen súlya alatt.

Milyen rosszat tesz a szükséget szenvedőknek az emberi közöny! És még rosszabb a keresztények közömbössége! A társadalom peremén sok férfi és nő a mélyszegénység, az elégedetlenség és a kudarcérzés megpróbáltatásait éli. Sokan arra kényszerülnek, hogy kivándoroljanak hazájukból, kockára téve életüket. Nagyon sokan vannak azok, akik minden nap viselik a súlyát egy olyan gazdasági rendszernek, amely kizsákmányolja az embert, elviselhetetlen „igát” kényszerítve rá, amelyet a kevés kiváltságos nem akar hordozni. A mennyei Atya minden ilyen gyermekének Jézus ismételten mondja: „Jöjjetek hozzám mindnyájan”. De azoknak is mondja, akik mindent birtokolnak, de szívük üres, Isten nélküli. Jézus hozzájuk is intézi hívását: „Jöjjetek hozzám”. Jézus meghívása mindenkinek szól. De különösen azoknak, akik jobban szenvednek.

Jézus mindenkinek felüdülést ígér, de meghívása egyben olyan, mint egy parancsolat: „Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatosszívű” (Mt 11,29). Az Úr „igája” abban áll, hogy testvéri szeretettel magára veszi mások terheit. Miután Krisztus felüdített és megvigasztalt bennünket, nekünk is az a feladatunk, hogy felüdülést és vigaszt nyújtsunk testvéreinknek, szelíden és alázatosan, követve a Mester példáját. A szív szelídsége és alázata nemcsak abban segít bennünket, hogy magunkra vegyük mások terhét, hanem abban is, hogy mi ne terheljük őket személyes nézeteinkkel, ítéleteinkkel, bírálatainkkal vagy közönyünkkel.

Fohászkodjunk a Szűzanyához, aki palástja alá gyűjti a szenvedő és kimerült embereket: járjon közbe, hogy egy megvilágosodott hit és az életünkkel való tanúságtétel révén enyhítsük mindazok sorsát, akiknek szükségük van segítségre, gyöngédségre, reményre.


(vm) VR