Július 6-án, vasárnap délben Ferenc pápa a vatikáni Apostoli Palotában
lévő dolgozószobája ablakából intézett beszédet a Szent Péter teret
megtöltő hívekhez. Utalt a vasárnapi evangélium szavaira, amelyeket
Jézus mond (Mt 11,28): „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és
meg vagytok terhelve: én felüdítlek titeket”.
Amikor Jézus ezt
mondja, olyan emberekre gondol, akikkel minden nap találkozik Galilea
utcáin: sok egyszerű ember, szegények, betegek, bűnösek,
kirekesztettek...Ezek az emberek mindig követték, hogy hallgassák
szavát, amely reményt adott nekik! Jézus szavai mindig reményt adnak! –
és azért is utána mentek, hogy megérinthessék ruhájának szegélyét. Maga
Jézus kereste a fáradt és kimerült tömegeket, amelyek olyanok voltak,
mint a pásztor nélküli juhok (vö. Mt 9,35-36). Azért kereste őket, hogy
hirdesse nekik Isten Országát és sokakat meggyógyított testben és
lélekben. Most mindnyájukat magához hívja: „Jöjjetek hozzám!” - és
megígéri nekik az enyhülést és felüdülést.
Jézusnak ez a hívása
napjainkig tart, hogy eljusson fivéreinkhez és nővéreinkhez, akik
bizonytalan életfeltételek súlya, nehéz egzisztenciális helyzetek
nyomása alatt élnek és amelyek olykor nélkülözik a helyes vonatkozási
pontokat. A szegény országokban, de a gazdagabb országok perifériáin is
olyan sok fáradt és kimerült ember él az elhagyatottság és a közöny
elviselhetetlen súlya alatt.
Milyen rosszat tesz a szükséget
szenvedőknek az emberi közöny! És még rosszabb a keresztények
közömbössége! A társadalom peremén sok férfi és nő a mélyszegénység, az
elégedetlenség és a kudarcérzés megpróbáltatásait éli. Sokan arra
kényszerülnek, hogy kivándoroljanak hazájukból, kockára téve életüket.
Nagyon sokan vannak azok, akik minden nap viselik a súlyát egy olyan
gazdasági rendszernek, amely kizsákmányolja az embert, elviselhetetlen
„igát” kényszerítve rá, amelyet a kevés kiváltságos nem akar hordozni. A
mennyei Atya minden ilyen gyermekének Jézus ismételten mondja:
„Jöjjetek hozzám mindnyájan”. De azoknak is mondja, akik mindent
birtokolnak, de szívük üres, Isten nélküli. Jézus hozzájuk is intézi
hívását: „Jöjjetek hozzám”. Jézus meghívása mindenkinek szól. De
különösen azoknak, akik jobban szenvednek.
Jézus mindenkinek
felüdülést ígér, de meghívása egyben olyan, mint egy parancsolat:
„Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és
alázatosszívű” (Mt 11,29). Az Úr „igája” abban áll, hogy testvéri
szeretettel magára veszi mások terheit. Miután Krisztus felüdített és
megvigasztalt bennünket, nekünk is az a feladatunk, hogy felüdülést és
vigaszt nyújtsunk testvéreinknek, szelíden és alázatosan, követve a
Mester példáját. A szív szelídsége és alázata nemcsak abban segít
bennünket, hogy magunkra vegyük mások terhét, hanem abban is, hogy mi ne
terheljük őket személyes nézeteinkkel, ítéleteinkkel, bírálatainkkal
vagy közönyünkkel.
Fohászkodjunk a Szűzanyához, aki palástja alá
gyűjti a szenvedő és kimerült embereket: járjon közbe, hogy egy
megvilágosodott hit és az életünkkel való tanúságtétel révén enyhítsük
mindazok sorsát, akiknek szükségük van segítségre, gyöngédségre,
reményre.
(vm) VR
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése