A nő, akire sok mindent ráaggattak

1.   A magdalai Mária. Az újszövetségi szentírás több Máriát is említ, akik Jézus köréhez tartoztak, és akik gondoskodtak róla (Lk 8,3). Ezek közt volt a jeruzsálemi Mária, Márk evangélista édesanyja, akinek háza egyben az Utolsó Vacsora terme lett. Jézus feltámadása és a Szentlélek eljövetelével az ősegyház szülőháza. A másik Mária, a feltámasztott Lázár nővére, a betániai Márta testvére volt. A harmadik a magdalai Mária, akiből az Úr Jézus „hét ördögöt” űzött ki (Lk 8,2). Azzal, hogy a magdalai Máriából Jézus „hét ördögöt” űzött ki, az evangélisták csak azt jelzik, hogy súlyos mértékben volt megszállott és beteg.

Ez a magdalai Mária nem azonos a Lukács-evangéliumában szereplő nyilvános bűnös asszonnyal (Lk 7,36), aki Jézus működésének második évében Galileában, Simon farizeus házában és ebédjén Jézus lábait könnyeivel öntözve megmosta és illatszerrel megkente. De az ő emléknapját is a magdalai Mária napján tartja az Egyház. Innen adódott a félreértés Nyugaton a 7. századtól, hogy összemosódott Mária Magdolna személye a bűnbánó nőével.

Mária Magdolna  megtapasztalta, hogy  a szívünkben, Jézus Krisztus megtöri a gonosz hatalmát. A gyermektelen özvegy ezért gyógyulása miatti hálából a galileai asszonyoknak ahhoz a csoportjához csatlakozott, akik gondoskodtak Jézusról és szolgáltak neki körútján. Húsvét napján, az ifjabb Jakab és József anyjával, a názáreti Máriával kora hajnalban kiment Jézus sírjához, még a pénteken megvásárolt illatszerekkel befejezni a bebalzsamozást. Előresietve nemcsak őrök nélkül, de üresen találta a sírt, s visszaszaladt a városba, megmondani azt Péternek és Jánosnak. Majd újra visszatért a sírhoz, de már nem találta ott az apostolokat, és akit látott, zavarában őt a kertésznek vélte. Beszéd közben rájött, hogy az a föltámadt Jézus, és üzenetet vett át tőle az Apostolok számára. Ezért kapta Magdolna az apostolok apostola nevet. Ezzel a magdalai Mária eltűnik az Evangéliumok lapjairól. De hűséges és Jézusnak mindvégig hálás életét a jeruzsálemi közösség tagjaként folytatta tovább.

2. Mit tanulhatunk Szent Mária Magdolnától, az apostolok apostolától?

Először, Mária Magdolna arra tanít, hogyha a „hét ördög” tart megszállva, vagyis sok betegségben szenvedünk, tudatosan keressük gyógyulásunkat.

Ami beteggé teszi életünket, az a hét főbűn: a kevélység, a fösvénység, a bujaság, az irigység, a torkosság, a harag, a lustaság. Gyökerükben mind jó hajlamok, ösztönök, amiket Isten oltott természetünkbe, és amik javunkat, fennmaradásunkat szolgálják, ezért nélkülözhetetlenek. Ám a bűnbeesés után, amikor elménk elhomályosult és akaratunk rosszra hajló lett, megjelentek az ösztönök és hajlamok vadhajtásai. Ezekkel a vadhajtásokkal gyűlik meg a bajunk, ezek veszélyesek, mert rombolnak. Ezeket a vadhajtásokat nem tudjuk pontosan beállítani, mert ezek nem ismerik a megálljt, a mértéket. Ebben csak Krisztus tud segíteni.

Másodszor, Mária Magdolna arra tanít, hogy bajainkban Jézus Krisztust keressük, aki meggyógyít hét szentsége által.

A szentségek a kegyelem hatékony jelei, melyeket Krisztus alapított és az Egyházra bízott, s általuk kapjuk az isteni életet. A látható szertartások – melyekkel a szentségeket ünnepeljük –, jelölik és létrehozzák minden szentség sajátos kegyelmeit. A szentségek hatékony jelek, amelyek gyümölcsöt hoznak azokban, akik hittel és a szükséges fölkészültséggel fogadják (KEK 1131). Az Újszövetség szentségeit Krisztus alapította és szám szerint hét van: keresztség, bérmálás, Oltáriszentség, bűnbánat, betegek kenete, egyházi rend és házasság szentsége. A szentségek keresztény életünk minden fontos pillanatát és állomását érintik, megadják a születést, a növekedést, a gyógyítást és a küldetést.

Harmadszor, Mária Magdolna arra tanít, hogy a Szentlélek segítségével maradjunk hűségesek Krisztushoz és üzenetét adjuk tovább.

A Szentlélek hét ajándékával: bölcsesség, értelem, tanács, erősség, tudomány, jámborság és az Úr félelmének lelkével formál bennünket Jézus apostolává.

Kérjük a hét ajándék Istenét, hogy segítsen bennünket Jézus útján járni, és az örömhírt úgy adjuk tovább a családban és a társadalomban, ahogy azt Mária Magdolna és tiszteletreméltó eleink tették.