+ Akinek kérését meghallgatta az Úr

Németh Lajos Paszkál sümegi ferences lelkipásztor, sokak szeretett lelki vezetője és gyóntatója életének 87. évében, július 4-én, szentségekkel megerősítve visszaadta lelkét a Teremtőnek – tájékoztatta szerkesztőségünket a Ferences Sajtóközpont.

Paszkál atya életútja a csendes hűség és a természetes emberi kedvesség jegyében telt. A mindig jó kedélyű, mindenki iránt figyelmes szerzetes 1927. augusztus 14-én Székesfehérvárott született vallásos, ötgyermekes család negyedik sarjaként. Érettségi után kérte felvételét a ferences rendbe. 1950-ben, mikor a rendet feloszlatták, egyszerű fogadalmas ferences klerikus volt Esztergomban.

Rendjétől megfosztottan, a civil életbe visszacsöppenve az ötvenes években megtapasztalta a klerikális múltja miatti hátrányos megkülönböztetést, de minden megpróbáltatást derűs nyugalommal viselt, ami sokakban tiszteletet váltott ki. A Volán vállalatnál dolgozott sülővárosában különböző beosztásokban egészen nyugdíjba vonulásáig.
A rendszerváltozás után megragadta a lehetőséget, hogy ifjúkori álmát megvalósítsa, és újra jelentkezett a ferences rendbe. Kovács Bánk, egykori növendéktársa, aki akkor a mariánus tartomány főnöke volt, nagy szeretettel fogadta. Paszkál atya ismét elvégezte a noviciátust, majd – már idős fejjel – a Sapientia Hittudományi Főiskolát, és 2004-ben Szendi József veszprémi érsek, akit fiatal kora óta jól ismert, pappá szentelte.

Első szentmiséjét Sümegen mutatta be 2004. július 10-én. Újmisés papként elment azokra a helyekre, amelyek évtizedekkel korábban, fiatal szerzetesi életében fontos szerepet játszottak. Többek között a pápai ferences templomban is tartott primíciát. Ez a rendház volt egykor a mariánusok újoncháza, és Paszkál atyát az ostrom alatt Székesfehérvárott szerzett sérülése után gyógyulni küldték ide. Szentelésétől haláláig a sümegi ferences rendház és templom volt működési területe. Pappá szentelési jelmondatát a 66. zsoltárból választotta. Az idézet magában rejti Paszkál atya csendes, szép és a hűség erényében bővelkedő szerzetesi és papi életét: „Áldott legyen az Úr, mert kérésem nem vetette el…”
Magyar Kurír