Nyár van, szép az idő. Testileg-lelkileg kívánkozunk a szabadba. Most vonz
a virágos rét, a széna illat és csalogatnak a csobogó patakok, a hegyek és a
szirtek. Áprily Lajossal szólva: „Szél
jött és megtelt hervadó tüdőm a végtelenség fenyvesillatával.” És mit teszünk? – már akinek
körülményei engedik – kitörünk óriás terekre, mert szükségünk van a testi-lelki
felüdülésre.
A lelkire azonban minden korban és helyzetben. Ezt megtehetjük,
mivel közénk jött Jézus és követésére hív bennünket, mert egyedül ő képes
segíteni nekünk. „Gyertek hozzám mindnyájan,
akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket. Vegyétek
magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s
megtaláljátok lelketek nyugalmát. Az én igám édes, és az én terhem könnyű.” (Mt 11, 25-30)
Ő biztat minket – akik számára még az isteni törvények
sem teljesíthetők a saját erőnkből –, akiknek életét az állami törvények
tömkelegével is megkeserítették, hogy tőle, a szelídtől tanuljunk, az ő
alázatos szívének útmutatását kövessük, hiszen ő képes valóban az Atya akaratát
megismertetni velünk és az Atya olyan ismeretére elvezetni minket, amely révén
megszabadulunk a felesleges aggályosságtól, leküzdjük a külsőséges vallásosság
veszélyeit és az Atya egyre tökéletesebb megismerése révén tökéletesebb lesz a
vallásosságunk is.
A Fiú az Atyát ki akarja nyilatkoztatni és hozzá fűződő
kapcsolatunkat új alapokra akarja helyezni. Az élet elkerülhetetlen, lehetetlen
terheit könnyebb lesz hordozni annak az igának segítségével, melyet a názáreti
ács farag nekünk. Jézus, a szelíd Messiás (Zak 9,9-10) példát is ad, lelkületét
is átadja. Halandó testünket is életre kelti a bennünk lakó Lelke által (Róm
8,9, 11-13). Csak is így lesz könnyű és édes az élet terhe.
A szentmise legyen
alkalom arra, hogy Jézus lelkületét tudjuk elsajátítani, szeretet törvényét
magunkra venni, és annak segítségével az élet terheit hordani, melynek végső
állomása lesz a testi feltámadás. Amikor a szegényeknek
megadja a szeretetben rejlő gazdagság érzését. Amint Szent Pál érezte: Semmink
sincs, mégis mindenünk van.
- A magányosság terhét megenyhíti, feloldja, ha
megtalálom Jézust és ő lesz mindenem.
- A feleslegessé válás érzését leveszi
vállamról: Fontos és drága vagyok Jézusnak.
- A betegek megnyugvást nyernek, ha
Jézussal akarnak szenvedni. Lelkük egészséges lesz, rájönnek az önkéntes
keresztvállalás örömének ízére.
- Bármilyen bajban meglelem Jézusnál a biztos
reményt. Vagy megszabadít, vagy minden bajt javamra fordít (pl. feltartóztattak
és elkerültem a balesetet).
- A bűn terhét hordozók is megkönnyebbülnek, ha
Jézushoz menekülnek, mert leveszi vállukról ezt a legnehezebb terhet.
- A
szenvedélyek rabságában vergődők is bizalommal meneküljenek hozzá, meg fogják
találni a szabadulást.
- Áldott minden keresztje az életnek, ha Jézushoz vezet.
Mert könnyebb lesz a szívünk, mint ha soha semmi teher nem nyomta volna. Felmerülhet
a kétely bárkiben: Igaz-e, amit az egyház hirdet? Könnyű rá felelni: Tessék megpróbálni!
"A kereszten kiontott vérével békességet szerzett mindenkinek." Kol 1,20
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése