|
Szeptember
13-án, szombaton délelőtt tíz órakor Ferenc pápa a goríciai Redipuglia
katonai emlékhelyen szentmisét mutatott be valamennyi háború
áldozatáért. Megindító homíliáját teljes terjedelmében közöljük:
„Miután
megszemléltem e térség szép vidékét, ahol férfiak és nők dolgoznak,
hogy eltartsák családjukat, ahol gyermekek játszanak és idősek
álmodoznak…. itt, ezen a helyen, közel a temetőhöz csak azt mondhatom: a
háború őrültség. Mialatt Isten folytatja teremtését és nekünk,
embereknek az a hivatásunk, hogy együttműködjünk művével, a háború
pusztít. Lerombolja Isten legszebb teremtményét is: az emberi lényt. A
háború mindent felborít, a testvérek közötti köteléket is. A háború
őrültség, fejlődési terve a pusztítás: a pusztításon keresztül akarja
kifejleszteni önmagát!
A kapzsiság, az intolerancia, a
hatalomvágy… olyan mozgatórugók, amelyek háborús döntésre sarkallnak, és
ezeket az indokokat gyakran egy ideológiával igazolják; de előbb ott
van a szenvedély, ott van az eltorzult indíttatás. Az ideológia egy
igazolás, de amikor nincs ideológia, akkor ott van Káin válasza: „Engem
mit érdekel a testvérem?”, „Talán őrzője vagyok testvéremnek?” (Ter
4,9). A háború nem tesz különbséget senki: idősek, gyermekek, anyukák,
apukák között … „Engem mit érdekel?”.
Ennek a temetőnek a
bejárata fölött lebeg a háború csúfondáros mottója: „Engem mit érdekel?”
Ezeknek az embereknek, akiknek a maradványai itt nyugszanak, mind
megvoltak a maguk tervei, álmai… de életüket szétzúzták. Mert az
emberiség azt mondta: „Engem mit érdekel?”. Ma is, egy újabb
világháború másodszori kudarca után talán egy harmadik háborúról
beszélhetünk, amelyet „részletekben” vívnak, bűntényekkel, öldökléssel,
pusztítással… Ha őszinték akarunk lenni, az újságok címlapján ennek
kellene állnia: „Engem mit érdekel?”. Káin azt mondaná: „Talán őrzője
vagyok testvéremnek?”.
Ez a magatartás éppen az ellenkezője
annak, amit Jézus az evangéliumban kér tőlünk. Hallottuk: Ő a legkisebb
testvérünkben van jelen: Ő, a Király, a világ Ítélőbírája, az éhező, a
szomjazó, az idegen, a beteg, a bebörtönzött… Aki gondját viseli
testvérének, belép az Úr örömébe; aki azonban nem teszi ezt, aki
mulasztásaival azt mondja: „Engem mit érdekel?”, az kívül marad.
Itt
és a másik temetőben sok áldozat nyugszik. Ma rájuk emlékezünk. Sírás
van, gyász, fájdalom. És innen emlékezünk valamennyi háború összes
áldozatára. Ma is sok az áldozat… Hogyan lehetséges ez? Azért
lehetséges, mert a színfalak mögött ma is érdekek húzódnak, geopolitikai
tervek, pénz- és hataloméhség, ott van a fegyvergyártó ipar, amely oly
fontosnak látszik! És a terrornak ezek a tervezői, az összecsapások
szervezői, mint ahogy a fegyverkereskedők is azt írták a szívükbe:
„Engem mit érdekel?”.
Bölcs emberre vall, ha beismerjük hibáinkat, fájdalmat érzünk fölöttük, megbánást érzünk, bocsánatot kérünk és sírunk. Azzal
az „Engem mit érdekel?” felirattal a szívükben a háborús üzérek talán
sokat keresnek, de romlott szívük elveszítette a sírás képességét. Káin
nem sírt. Káin árnyéka beborít ma minket itt, ebben a temetőben. Itt
látszik. Látszik a történelemben, amely 1914-től napjainkig tart. És
látszik napjainkban is.
Fiúi, testvéri, atyai szívvel kérem
nektek és mindannyiunk számára a szív megtérését: térjen át az „Engem
mit érdekel?”-ből a sírásra. A „hiábavaló öldöklés” minden elesettjéért,
a háború őrületének összes áldozatáért, minden időben. Az emberiségnek
sírásra van szüksége, és ez a sírás órája”.
(gá) VR |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése