Ellenünk
masíroznak a katonák. A minket gyalázó dalokkal hergelt tömeg csillogó
szemmel élvezi majd a bajonettes fáklyásmenet nacionalista füstjét.
Péntek este Marosvásárhely főterét kerülje el minden magyar érzelmű
polgár, vagy legalább azok, akik gyenge idegzetűek! Bár ne lenne igazam,
de félő, hogy a marosorbói csata – ahol a felelőtlen parancsnokok
tizenegyezer katonát kergettek a biztos halálba – emlékére rendezett
megemlékezést nem az egykori ellenfelek megbékélésének jegyében
szervezték. Persze, minden népnek szüksége van a hősiesség mítoszára, de
most a hely és az időpont kiválasztása egyértelmű provokáció. Az ország
területén eddig sehol nem rendeztek ilyen demonstratív megemlékezést a
második világháborús román átállás kapcsán.
Még augusztus 23-át is elsunyították, mintegy szégyellve a szovjetekkel
kötött paktumot. De a magyaroknak nem tudják megbocsátani a bécsi
döntést és az átmeneti magyar világot. Pedig a kilencvenes évek elején
milyen sok román váltotta forintra a Budapestről kapott kárpótlási
jegyét, vagy élvezi most a gyorsított honosítással megszerzett magyar
útlevél előnyeit! Na, ezekről biztos nem esik szó a szenvedéslitániák
rohamában.
Mert minket gyilkosoknak tartanak, amint naponta olvasható a
nacionalista román napilapban. Századokra visszamenően keresik-gyártják
vétkeinket, és amikor kollektív jogainkat követeljük, fejszenyelet
emlegetnek.
A vásárhelyi erőfitogtatásnak egy a célja: a megfélemlítés. Az időzítés
oka a székelyföldi autonómiatervezetben keresendő. Pontosabban a nemrég
elkészült RMDSZ-törvény-kezdeményezésben, amely már több mint
zászlócsata. Nem mellékes, hogy a rendezvény szervezői a nemrég még
hadakozó, de mostanra közös politikai alakulatba terelt megyei és
városvezető. Ez utóbbi a napokban Marosvásárhelyt az etnikumközi
harmónia példájaként emlegette.
Furcsa harmóniaképe van. Pedig tanulhatott volna például a francia–német
megbékélésből, amely elindítója volt az Európai Unió létrejöttének,
vagy akár az idén nyáron megrendezett normadiai megemlékezésből.
A partraszállás hetvenedik évfordulóján az egykori ellenfelek közösen
koszorúztak. Jó lenne, ha bennünk is feloldódna végre a vérzivataros
évek sérelme, és egymás áldozatait megtisztelve emlékeznénk!
Fáklyásmenet, idegborzoló vadászrepülők és szuronyroham nélkül.
Karácsonyi Zsigmond
e-nepujsag.ro
erdély ma
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése