XIII. Leó pápa (1810-1903, 1878-tól pápa) éppen
szentmiséjét fejezte be a vatikáni kápolnában 1884. október 13-án. Már
távozni készült, amikor hirtelen megállt az oltár lépcsőjénél. Mereven
állt mintegy tíz percig elragadtatásba esett. Arca hamuszürke
lett. Amikor végre megmozdult, egyetlen szót sem szólt a körülötte
állókhoz, hanem dolgozószobájába sietett és íróasztalához ült. Ott
megfogalmazta azokat az imákat, amelyek végzését minden szentmise után
elrendelte. Ezek egyike az alábbi imádság Szent Mihály
támogatásáért a sátán elleni harcban.
Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: „Parancsoljon neki az Isten!” Te pedig, mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Ámen.
Bizalmas munkatársainak XIII. Leó elmondta, hogy ördögien gonosz hangot hallott, amint ezt mondta:
– El tudom pusztítani Egyházadat!
Erre egy jóságos hang válaszolt.
A pápa úgy érezte, az Úr
beszél a sátánnal. Hasonlóan a Jób könyvében zajló párbeszédhez (Jób
1,6-12; 2,1-7), a sátán időt és felhatalmazást követelt, hogy
csapásokkal sújtsa az Egyházat, az Úr pedig hatalmat engedett neki a 20.
század nagyobb része fölött, hogy Egyházát próbára tegye. Ebben a
megpróbáltatásban kértek segítséget térdenállva a szentmisék végén, egészen a 2. vatikáni
zsinatot követő liturgikus reformig.
A fenti Szent Mihály ima ma is
aktuális. Magánimaként nemcsak imádkozható, hanem az Egyház kifejezetten
ajánlja is a híveknek a Gonosz elleni küzdelemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése