Szentkereszt felmagasztalása

A csíkszeredai Szent Kereszt templom boltívére ez volt felírva: A Szent Kereszt jele által, oltalmazd népedet Urunk! Az ünnep története ismerős. Nagy Konstantin császár édesanyja, Szent Ilona fölkutatta, és Jeruzsálemben először a Golgota egyik barlangjában fölmagasztalta Krisztus keresztfáját, „melyen az élet halni szállta, s megtörte holta a halált.” Majd 335. szeptember 14-én szentelték föl azt a fényes bazilikát, amelyet a császárnő emeltetett a Golgotán a Szentkereszt tiszteletére. Itt történt a keresztnek első nyilvános ünneplése és fölmagasztalása, hisz a pogányoknál és zsidóknál a kereszt a gyalázat és megbélyegzés tárgya volt. 

Az ünnephez járult a Szent Kereszt föltalálásának ünnepe is (május 3), sőt a 7. század végétől  megünnepelték azt a nagy eseményt is, hogy Hérakleiosz császár 628-ban a perzsákkal vívott csodás győzelemben visszaszerezte a Szentkeresztet, melyet II. Huszrau királyuk 14 évvel előbb elrabolt. A hagyomány szerint 630. szept. 14-én Hérakleiosz mezítláb, szegény ruhában saját vállán vitte vissza a Szentkereszt-bazilikába. Idén e vasárnapnál erősebb ünnepen a megváltásunk titkát hirdető Szent Keresztre emeljük tekintetünket.

A mindenséget teremtő Isten öröktől fogva látta a saját képére és hasonlatosságára teremtett ember bukását, mégis megteremtette immár a megváltás rendjében. Azt akarja, hogy részesei legyünk az ő dicsőséges életének. Az elbukott ember önmagában nem érhette volna el többé az üdvösséget,  s nem is tudta volna helyreállítani a bűn következtében felborult egyensúlyt. Isten ezért elküldte az idők teljében asszonytól született Fiát, akit az ősevangéliumban már megígért, s aki az emberek testvére lett. 

Így ő, az ember Jézus Krisztus magára vette bűneink terhét, és Istenként kimeríthetetlen kiengesztelést szerzett elbukott testvérei számára. Ő a bűn okozta nyomorúságunkat, a küzdelmes életet, a szenvedést és a halált tette a gonosz hatalmából való szabadulásunk eszközévé. És lett az ő emberi becsületétől és életétől kegyetlenül megfosztó kereszthalála által örök életet visszaszerző Megváltónk és Üdvözítőnk. 

Az Atya ezért magasztalta fel (Fil 2,6-11). Azóta jelvényünk a feszület, amely hirdeti az ember bűnének súlyát, és tanúsítja Megváltónk végtelen szeretetét.  

A tövisi templom feszülete így int: „Aki téged jobban szeret, mint én, azt jobban szeretheted, mint engem.” 

Mit kell tennünk, hogy el ne vesszünk (Jn 3,13-17) és örök életünk legyen? Tekintsünk hittel Krisztus keresztjére, mint a rézkígyóra a pusztában gyötrődő nép (Szám 21,4b-9), és fogadjuk el Isten irgalmának eszközeit, mert Krisztusban még szenvedésünk és halálunk is az üdvösség eszköze lett. Krisztus családjaként éljünk egymásért jó tetteinkkel és keresztjeinkkel.

„Engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Fil 2,8.)