Lakás amit nem emberi kéz épített

Anyaszentegyházunk november 1-jén a mennyei dicsőségben élő szenteket ünnepli és közbenjárásukat kéri. Mindenszentek délutánján a temetőben világítottunk, megtartottuk a halottak napi vigíliát. Ilyenkor minden jóérzésű ember felkeresi szerettei sírját. Szívből jövő imádság közepette elhelyezi a kegyelet virágait, és meggyújtja az élő hitet jelző gyertyákat. Isten a tudója, hogy ki milyen hittel jár a temetőben. Egy biztos, hogy az ész kategóriájával a temetőben nem sokat lehet kezdeni. De mindenki igyekszik „temetőjárását” valamilyen formában megfogalmazni. Az élet maga titok és titokkal van körül véve, de aki az Élet forrása, Isten először szívünkbe írta, majd kinyilatkoztatta, hogy miért jöttünk a világra.

November első két napja a végső célra irányítja figyelmünket. Amint felettünk a csillag miriádok ragyognak, úgy hívnak bennünket szentjeink az üdvözítő Isten kebelére. És ennek előszobájáról, a természetfölötti szenvedés-tisztulás állapotáról a sírokra helyezett virágok, s az égő gyertyák imbolygó fényei beszélnek. E fények az örök húsvét visszfényei, mely annak üres sírjából áradt, aki értünk meghalt és feltámadt. Krisztus megváltást hozott. Feltámadásával felragyogtatta a halhatatlanságot és az örök életet. És örök életet ad! „Aki hallja szavamat és hisz annak, aki küldött, az örökké él, nem esik ítélet alá, hanem már át is ment a halálból az életre.” (Jn 5,24-29) A feltámadás népünk életereje. E hit acélozta meg a világháborúk harcterein küzdő katonák erejét, s ez volt a gyászolók igazi vigasza is. Az I. világháború kitörésének centenáriumára csokorba gyűjtöttem a két világháborúban elesett csíkszeredai katonák névsorát, hogy a közeljövőben lerójuk tiszteletünket a 37 és a 67 vértanú emléke előtt. Mindenszentek és halottak napja róluk is szól, főleg minket figyelmeztet, hogy józanok legyünk.

Mindnyájan a Jézusba gyökerező hittel járjuk nyolc napon át a temetőket és mutatjuk be a szentmisét. Hivő lélekkel őértük imádkozunk, akik a földi életből eltávoztak, akiknek üdvössége biztos, de még a tisztulás állapotában vannak. Makkabeus Judás, a választott nép bátor vezére tett gyűjtést rendezett, és tizenkétezer ezüstdrachmát küldött Jeruzsálembe, hogy engesztelő áldozatot mutassanak be a megholtakért. Jól és bátor lélekkel gondolkodott a feltámadásról  (2Mak 12,43-46). Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából tudjuk, hogy időben bár az Egyház három seregre oszlik, mégis tagjainak egysége a legkevésbé sem szakad meg. Mert Krisztus valamennyi híve az ő Lelkének birtokában összeolvad az egy Egyházba, és egymáshoz kapcsolódik őbenne (vö. Ef 4, 16). Ennek a vigasztaló valóságnak távlatában a halál többé már nem pusztulás, hanem átmenet az örök életre (1Kor 15, 51-57). Istentől kapunk lakást: örök otthont a mennyben, amit nem emberi kéz épített.

„Mindaz, aki belém vetett hittel él, nem hal meg örökre.” (Jn 11,25)

Darvas-Kozma József