A
bérmálkozó EMBERKE csak négy betűből
áll:
Érteni akarja az evangéliumot,
Öntudatossá akar válni,
Tanúságot akar tenni Krisztusról és
Áldássá akar lenni.
Azért
bérmálkozunk:
- hogy a
Szentlélek segítségével mélyebben tudjuk érteni a kinyilatkoztatott igéket,
- hogy öntudatos keresztényekké
váljunk, vagyis az elképzelhetetlenül teljes életet, a kegyelemben
gyökerező szentháromságos, közösségi
életet tudjuk élni,
- hogy felnőtt és tanúságtevő keresztényekké váljunk,
- hogy hitünk szerinti élettel, áldássá legyen bennünk mindaz a jó, amit keresztségünk óta szüleink és
keresztszülők, valamint az egyházközösség értünk tettek. (Katolikus Egyház
Katekizmusa, a továbbiakban KEK 1303).
2. Szentlélekre
azért van szükségünk, hogy megerősítsen bennünket az öntudatos
keresztény életben.
3. A keresztség
által Krisztusba oltódunk. Ez új viszonyt teremt köztünk és az Isten, Krisztus, az emberek, az Egyház, valamint a
Szentlélek között. Az új viszony pedig a kölcsönös szeretet és egymásért
létezés. A
keresztény ember bűne mindig súlyosabb, mert őt Isten magához emelte és ő
hűséget fogadott Krisztusnak. Amikor vétkezik hálátlan szószegő, megveti Isten
barátságát.
Bérmálkozóknak 4.
19. A hit az ami a hívő keresztény
embert másoktól megkülönbözteti. A hívő ember hiszi, hogy a látható,
érzékelhető világ mögött létezik egy másik sokkal szebb és csodálatosabb világ.
Hinni annyit jelent, mint igaznak tartani valamit, valakinek a tekintélye, illetve
a megbízhatósága alapján. A keresztény „hit
elsősorban az ember személyes ragaszkodása Istenhez; ugyanakkor ettől
elválaszthatatlanul az Istentől kinyilatkoztatott egész igazság szabad
elfogadása”. (KEK 150). A hit élménye megköveteli az
imádságot.
20. A hittel az
ésszerűség mellett mindig együtt jár egy bizonyos homályosság. A hit nem zárja ki a kételyt, sőt együtt jár vele, mint fénnyel az
árnyék. Úgy vagyunk a hittel, mint amikor valaki egy gömböt néz: világosabban
látja azt az oldalát, amely feléje van fordítva, de nem látja a másikat. Pascal
szerint mindebben Isten részéről egy bizonyos pedagógia van. Ha a hit mindenre
végleges választ adott volna, már régen napirendre tért volna felette a világ.
Így a hit állandó izgató probléma számunkra.
21. A hit nem pusztán az igazságnak értelemmel
történő elfogadását jelenti, hanem egy bizonyos
magatartásforma is. A hitben ugyanis ráhagyjuk, rábízzuk magunkat Istenre. A
hitben ezért szerepe van Istennek, és szerepe van saját akaratunknak. A hit tettek nélkül holt. A tanítást
ne csak hallgassátok, hanem váltsátok tettekre (Jak 2,14).
22. Melyek a hittel járó belső nehézségek? A
hit nem puszta elmélet, az Isten parancsait meg is kell tartani. A hit tehát
megkívánja életünk Krisztusnak adását. -
Isten világa, amelyre hitünk irányul nem látványos. - A hit nem
hasonlítható egy üzleti alapokon nyugvó szerződéshez. - Az ember képtelen
elképzelni, átélni a hit nagy igazságait. - A kételyek egyik oka lehet, hogy
valakinek hiányos vagy helytelen fogalmai vannak a hit igazságairól.
Elmulasztotta a hitoktatást, vagy rosszul tanították, vagy pedig elemista
hitismereteivel maradt, amelyek nincsenek arányban egyéb tudásával és
ismereteivel. Vagy helytelenül él.
23. A hit külső
nehézségei, amikor a világ van hatással ránk. - A tudomány és a hit viszonya. A tudomány
feladata az, hogy kikutassa és felhasználja a természet törvényeit. Ezeket mi
is elfogadjuk, de azt, hogy hogyan keletkezett a világ, a tudomány sosem tudja
megállapítani, csak elméletekkel jön elő. A hit segít, hogy igazi életet
éljünk. Az ész és a hit mindkettő Isten ajándéka. A kettő között nincs
ellentét. - Vannak, akik azt állítják, hogy a
vallás akadályozza az embert abban, hogy kifejlessze tehetségét és egy
jobb, igazságosabb világot építsen fel. A vallás nem passzivitás, hanem aktivitás.
Vagyis a mennyország itt a földön épül, amit csak úgy nyerhetünk el, ha
teljesítjük földi kötelességeinket mind a családban, mind a társadalomban. -
Mások közönyössége is hat a hívő emberre. Az üdvösségre nem elég a másokhoz
való alkalmazkodás, Jézus benne való személyes hitet kíván tőlünk. - A hívő
embert a hitetlenek lenézik, megmosolyogják, naivnak tartják, és emiatt
háttérbe szorítják. Kisebbrendűségi érzés keletkezik benne, és ha nem elég erős
a hite, akkor megtorpan és leveti azt.
24. Miben mutatkozik meg a hívő és a nem hívó
ember közötti különbség? A tettek miértjében. A hívő ember úgy fogja fel
egész életét, mint Istennek tett szolgálatot. A nem hívő ezt kérdezi: „mit
használ ez nekem?” A hívő ember ezt kérdezi: mit kíván tőlem az Isten?
25. Isten akaratát felismerhető a lelkiismeret szavában. Isten adott egy tehetséget
(lelkiismeret), amelyen keresztül eligazít bennünket a nehéz helyzetekben, csak
össze kell vetnünk az adott helyzetet a keresztény élet követelményeivel.
26. Az embernek a hitre való eljutásban segítségre, támaszra van szüksége, akár a hitben való megmaradás
nehézségeiben. Olyan emberek példájára és tanácsára, akik eljutottak a hitre,
akik maguk is érezték és tapasztalták a hittel járó nehézségeket és így tudnak
bátorítani, tanácsot adni.
Bérmálkozóknak 5.
 |
| 304 oldal. Ára 12 lej. |
27. A
hitben való megmaradásban közösségre van szükségünk. A
hitet csak közösségben, az Egyházban lehet megélni. Krisztus, akitől hitünket kaptuk, erről
is gondoskodott és alapította az Egyházat, hogy a hit őrzője, hirdetője és a
hitért küzdők támasza legyen. Majd elküldte a Szentlelket is, hogy
felvilágosítsa tanítványait, s az emberiséget kötelezte, hogy a tanítványokra
hallgasson: „aki titeket hallgat, engem
hallgat, aki titeket elutasít, engem utasít el...” (Lk 10,16).
28. A hitnek négy
alaptétele van, és ezekhez kapcsolódnak a többi hitigazságok:
Isten, Jézus Krisztus, Egyház és az örökkévalóság, mivel a hit nemcsak ehhez az
élethez ad segítséget, hanem az örökkévalóságra is el akarja vezetni a hívő
embert. A fontosabb hitigazságokat az apostoli hitvallás sorolja fel.
Hitünk
főigazságai: 1.
Egy Isten van. Az egy Istenben három személy van: az Atya, a Fiú és a
Szentlélek. 2. Isten a világ Teremtője és gondviselő Atyánk. 3. A Fiúisten
emberré lett, hogy minket megváltson és üdvözítsen. 4. Isten igazságos, aki a
jókat megjutalmazza, a gonoszokat megbünteti, de a megtérő bűnösnek szívesen megbocsát. 5.
Isten kegyelme az üdvösségre szükséges. 6. Az ember lelke halhatatlan, teste pedig feltámad.
7. Jézus Krisztus Egyházat alapított, és ennek legfőbb pásztora a római pápa.
8. Jézus szent evangéliuma (örömhíre): Mennyei Atyánk végtelenül szeret minket,
gyermekévé fogad, és földi életünk után hazavár az örök életre.
29. Az örökkévalóság kérdésében néhány hívő ember is kételkedik, illetve nem tudja megérteni,
elképzelni, mert az valami felfoghatatlan.
Ha van Isten, ha elfogadjuk Jézus feltámadását, akkor örökkévalóságnak
is lennie kell. Ha hiszünk Isten irántunk tanúsított végtelen és fogyhatatlan
szeretetében, akkor ez a szeretet nem tarthat csupán csak 60-80 évig, amíg egy
ember él. Egyedül az ember ismeri fel, hogy mi a halál. Egyedül benne van meg a
vágy, hogy örökké éljen. A hit pedig azt biztosítja, hogy az ember minden
erőfeszítése és minden tette, amit Istenben művelt az maradandó.
31. Érdemes-e
hinni? A tudomány akármennyit fejlődjön is, nem fogja
megoldani az ember sok égető problémáját: Ki az ember? Mi a rendeltetése? Van-e
értelme életünknek? Miért a rossz, a szenvedés? Van-e élet a halál után? Van-e
Isten, és ha igen szeret-e? Ezekre a kérdésekre csak Jézus Krisztustól kapjuk
meg a helyes választ.
31. A hit nem
elméleti ismeret, hanem tevékenység. Életünknek a
hit szerinti alakítása. Isten nem elégszik meg a puszta hittel.
Szent Jakab apostol tanítja: Testvéreim,
mit használ, ha valaki azt állítja, hogy van hite, tettei azonban nincsenek?
Üdvözítheti a hite? … a hit is,
ha tettei nincsenek, magában holt dolog (vö. Jak 2,14-19). A tanítást váltsátok tettekre, ne csak hallgassátok,
mert különben magatokat csaljátok meg (vö. Jak 1,22-24).
32. Krisztus azt
kívánja, hogy tanúságot tegyünk mellette, bizonyítsuk
a kereszténység erejét és értékét. Ez a tanúságtétel elsősorban életünkkel
történik (vö. Mt 5,13-16.).
33. A keresztény
embert másoktól az különbözteti meg, hogy a keresztények nem a világ elvei
szerint élnek: „a világban vannak, de nem
a világból valók” (Diognétoszhoz írt levél a 2. sz.-ból). Azt mondtuk, hogy a hívő és a nem hívő ember közötti
különbséget a tettek miértjében kell keresnünk. Így amíg az Istennel szakított
embert ösztönei, szenvedélyeinek kielégítése, a haszon és az érvényesülési vágy
vezérli cselekedeteiben, addig a hívő embert Isten Lelke vezérli, és úgy fogja
fel egész életét, mint Isten szolgálatot.
34. Isten akarata felismerhető: Isten
törvényeiből; az Egyház törvényeiből; az emberi társadalom
törvényeiből; állapotbeli kötelességeinkből; Életünk eseményeiből; Isten
közvetlen, kegyelmi indításaiból.
35. Isten
mindenkinek adott egy tehetséget, ez a lelkiismeret,
amely eligazíthat bennünket a nehéz helyzetekben, csupán csak össze kell
vetnünk az adott helyzetet a keresztény élet követelményeivel. Elvégezve ezt az
összevetést Isten a lelkiismeret szaván keresztül megmondja nekünk, hogy mit
kell tennünk.
- folytatjuk -
©Darvas-Kozma József
