Az igazi bölcsesség

A választott út nem visz sehová, Ránk romló javak, Előnyre fordítani a hátrányt, Kockáztató szeretet, Szorgalom és előrelátás, Ne cselekedj félelemből, A pesszimista sikertelen, Az egésznek része lenni, Ami felemel vagy tönkretesz, Az Úr gondoskodik – e címek bármelyike lehetne a mai üzenet címe. Még sem ezek közül választottam. Hanem a bencések jelmondatát: „Imádkozzál, dolgozzál és olvass!” Az eredeti megfogalmazásban három felszólítás volt, amelyből később elmaradt az „olvass”. E megrövidülés napjaink egyik kortünete. A bencésekhez hasonlóan, az Úr szava parancsoló módban hangzik el, Madách Imre drámájának záró mondatában: „Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!” Ha az ember, vagyis a nő és a férfi életében harmóniában van az imádság, a tanulás és a munka, akkor bennük megmutatkozik a bölcsesség is. Több évszázad bölcseinek vallásos gondolatát tartalmazza a szentmise olvasmánya, amely foglalata és megszemélyesítője az igazi bölcsességnek a derék asszony alakjában. E gondolatok még az „önellátó család korában” a házasság előtt álló fiatal lányok „Arany Ábécéje” volt (Péld 31, 10-13. 19-20. 30-31). Az egész tulajdonképp gyakorlati teológia: a jó feleség életének minden napját szeretetben családjának szenteli, hűségesen fáradozik házastársi és anyai kötelességei teljesítésében, piacra is termel, sőt szeretete kiterjed még a szegényekre is. Ezért az ilyen asszony dicsérete túl megy a család határain, dicséri az egész közösség. A derék asszony tudja, hogy Isten megjutalmazza az igazságot, a szeretetet, a szív tisztaságát, az alázatosságot és bünteti az ellenkezőjét. Ezen erények forrása az igazi bölcsesség, az Isten szeretete, régi kifejezéssel Isten félelme. Aki felismerte Isten jóságát, szeretetét, ezért benne bízik, szeretettel van iránta, úgy él, hogy semmivel se bántsa meg Őt. A derék asszonyhoz hasonló a derék és hű szolga. A talentumokról szóló példabeszéd könnyen érthető. Jézus az a gazda, aki mielőtt eltávozik, rábízza szolgáira készpénz vagyonát, 5, 2 és 1, azaz 8 talentumot, a 8 boldogságot, hogy gazdálkodjanak vele visszatéréséig. Eleve azzal is számol, hogy a szolgák különböző képességűek, ezért kapnak különböző súlyú megbízatást. A szolgálathoz mindenki más-más mértékben, arányosan kapja a mulandó és örök, testi és lelki adományokat (Mt 25, 14-30). 

Az Úr nagylelkűsége, bizalma hatással van a derék és hű szolgákra. Ezért szívükben kötelességüknek tudják, hogy szabadon, szeretettel együtt dolgoznak, kockáztatnak. Így tudnak sikeresen helytállni a pályán. 

A kapott javakkal jól gazdálkodtak, ezért Uruk váratlan érkezése nem lepte meg (1Tessz 5,1-6). A világosság fiaiként dolgoztak. A bizalomra épült viszonyuk kiteljesedett a Gazdával örök együttlétben. A félelemből cselekvő, a borúlátó bármit is tesz, az sikertelen. Maga is gödrévé válik annak, amit kamatoztatnia kellene. Nem Isten büntetésétől kell félni, hanem attól, hogy a tőle kapott javak ne romoljanak ránk. Amíg időnk van tanuljunk, imádkozzunk és dolgozzunk.

„Legyünk éberek és józanok!” (1Tessz 5,6)

Darvas-Kozma József