Pápai sajtókonferencia a repülőgépen

A pápai repülőgép nem sokkal délután 4 óra után érkezett meg november 25-én, kedden Róma Ciampino repülőterére. A kétórás repülőút során Ferenc pápa válaszolt a kíséretében lévő újságírók kérdéseire.

Az immár hagyományos sajtótájékoztatót P. Lombardi szavai vezették be. A szentszéki szóvivő Ferenc pápához fordulva kifejezte nagy elismerését és csodálatát a pápa két fontos beszédét illetően, majd átadta a szót a Francia Televízió újságírójának.

Renaud Bernard a francia újságírók nevében tette fel kérdését, amely a pápa első, az Európai Parlamentben elmondott beszédére vonatkozott. Utalt a beszédnek arra a megállapítására, amely kifejti: kerülni kell, hogy a multinacionális hatalmak megsemmisítsék a népek valódi önmegvalósításának erejét. Ezek szerint lehet-e azt mondani, hogy a pápa szociáldemokrata?
Ferenc pápa így válaszolt:

„Kedves barátom, ez egyfajta leszűkítés lenne! Én úgy érezném magam, mint egy rovargyűjteményben. ’Ez egy szociáldemokrata rovar…’ Nem, azt mondanám, hogy nem: nem tudom, hogy egy pápa szociáldemokrata-e, vagy sem. Én nem merném magamat az egyik vagy a másik oldalhoz tartozónak minősíteni. Azt merem állítani, hogy ez az evangéliumból jön: ez az evangélium üzenete, amit magába foglalt az egyház társadalmi tanítása. Én ebben az esetben, konkrétan és egyéb szociális és politikai kérdésben, amivel foglalkoztam, soha nem szakadtam el az egyház társadalmi tanításától. Az egyház társadalmi tanítása az evangéliumból és a keresztény hagyományból származik. Ez az, amit mondtam. A népek önazonossága evangélium érték, vagy nem? Ebben az értelemben mondtam. De megnevettettél, köszönöm szépen!” – hangzott a pápa válasza.

A következő újságíró szintén francia volt – P. Lombardi még a sajtókonferencia elején közvetlen szavakkal bejelentette, hogy Franciaország területén bizonyos elsőbbséget élveznek.

A „Le Figaro” munkatársa ezekkel a szavakkal fordult a pápához:

„Szentatya, az emberek Strasbourgban csalódottak voltak. Nem bánta meg, hogy nem kereste fel a székesegyházat, amely idén ünnepli fennállásának millenniumát? Mikor látogat el először Franciaországba és hová? Talán Lisieux-be?

Ferenc pápa elmondta, hogy még nincs tervbe véve egy franciaországi látogatás, de minden bizonnyal el kell mennie Párizsba. Azután van egy javaslat Lourdes-ba. „Kértem, hogy legyen a programban egy olyan város is, ahová még soha nem látogatott el pápa, hogy köszönthessem lakóit” – tette hozzá Ferenc pápa, majd elmagyarázta: nem kereshette fel a székesegyházat Strasbourgban, mert akkor az már olyan lett volna, mint egy Franciaországnak szóló látogatás.

Giacomo Galeazzi, a „La Stampa” munkatársa, az olasz újságírók nevében megkérdezte, hogy a pápa tisztelője-e Szent Józsefnek és tart-e szobájában egy Szent József kegyszobrot?

A pápa igennel válaszolt és hozzátette: „Szent József idáig még minden kérésemet teljesítette”.

Az olasz újságíró a pápa Európa Tanácsban mondott beszédéből a transzverzalitás fogalmát emelte ki, utalva a nemzedékek közötti egyezmény szükségességére.

A repülőgépen tartott sajtókonferencián Ferenc pápa ismételten hangsúlyozta: a „tanszverzalitás” – átlós gondolkodás – jelentőségét. A fiatal politikusokkal, különböző pártok és nemzetek képviselőivel folytatott beszélgetései során a Vatikánban a pápa látta, hogy a „transzverzalitás” felé közelítenek, ami értéket jelent.

Nem félnek attól, hogy kilépjenek saját hovatartozásukból, anélkül, hogy azt megtagadnák, de kilépnek, hogy párbeszédet folytathassanak. Bátrak! Követni kell példájukat a nemzedékek közötti párbeszédben is. Európának erre van szüksége: ki kell lépnie, hogy párbeszédet folytasson más hovatartozású személyekkel.

Ezután egy spanyol újságíró, Alonso Martínez Javier Maria következett, aki először vett részt pápai nemzetközi úton.

A spanyol újságírók nevében tette fel a kérdést a pápa Európa Tanácsban elhangzott beszédére vonatkozóan. A pápa az egyház gyermekeinek bűneiről szólt. Az újságíró a granadai pedofil-botrányról kérdezte a pápát, hogyan jutott el hozzá a hír? A közelmúltban ugyanis három papot letartóztattak Granadában pedofília vádjával.

„Kaptam egy levelet – válaszolta a pápa – felhívtam az illetőt, és azt mondtam: te holnap mész a püspökhöz. Írtam a püspöknek, hogy kezdjék el a nyomozást. Hogyan fogadtam a hírt? Nagy, óriási nagy fájdalommal. De az igazság az igazság és nem rejthetjük el”.

Az ötödik kérdést Andreas Englisch tette fel a többi nyelvcsoport nevében. A terrorizmus és a rabszolgaság fenyegető jelensége felől érdeklődött. Mindkettő jellemzi az Iszlám Államot, amely fenyegeti a Földközi-tenger jelentős részét, Rómát és magát a pápa személyét is. Lehet-e párbeszédet folytatni ezekkel a szélsőségesekkel, vagy eleve elveszett ügyről van szó?

„Én soha nem tekintek elveszettnek egyetlen ügyet sem, soha. Talán nem lehet párbeszédet folytatni, de soha ne csukjuk be a kapukat. Nehéz dolog, mondhatnánk „szinte lehetetlen”, de a kapu mindig maradjon nyitva” – válaszolta Ferenc pápa. A terrorizmus valóban fenyegető valóság, de a rabszolgaság már régóta olyan valóság, amely része a társadalmi szövevénynek. A rabszolgamunka, az emberkereskedelem, a gyermekekkel való kereskedés – dráma! Ne hunyjunk szemet ezelőtt! A rabszolgaság, a kizsákmányolás ma valóság. És azután ott van ezeknek a terroristáknak a fenyegetése.

De létezik az állami terrorizmus is. És amikor a dolgok egyre fokozódnak és minden állam úgy érzi, hogy joga van lemészárolni a terroristákat és a terroristákkal együtt olyan sok ártatlan is életét veszíti, akkor magas szintű anarchiáról van szó, ami nagyon veszélyes. Küzdeni kell a terrorizmus ellen, de megismétlem, amit már az előző utazás során mondtam: amikor meg kell állítani a jogtalan agresszort, azt nemzetközi egyetértéssel kell megtenni.

Végül egy hölgy következett: Caroline Pigozzi, aki valódi „női” kérdést tett fel:

„Szentatya, Ön, amikor utazik, - mint most Strasbourgba - szívében mit érez: Péter utóda, Róma püspöke, vagy Buenos Aires érseke…?”

Ferenc pápa így válaszolt: Caroline nagyon éles szemű megfigyelő. Nem tudom. Azt hiszem, mind a hárommal együtt utazok, de soha nem tettem fel magamnak ezt a kérdést.
Arra késztet, hogy egy kissé elgondolkozzam.

Buenos Aires érsekének emlékezete megvan, de már nem vagyok az. Most Róma püspöke, Péter utóda vagyok, és azt hiszem, hogy az előző emlékével de ezzel a valósággal utazom. Engem most aggaszt Európa, jó, ha segítenek ebben, hogy mint Róma püspöke, Péter utóda haladjak előre: római vagyok – mondta Ferenc pápa, majd megköszönte a nemzetközi újságírók munkáját és imájukat kérve búcsúzott el tőlük, jó ebédet kívánva.
(vm) VR