Tours-i Szent Márton püspök

Szent Márton a középkor egyik legnépszerűbb szentje volt.

Márton tours-i püspök Pannóniában, a mai Szombathelyen állt római városban, Savariaban született 316 táján. Katona volt, mielőtt a seregek Urának hívását meghallotta volna. Elbocsátási kérelmét a császár gyávaságnak bélyegezte. A legenda szerint Márton erre így válaszolt: „Ha kérésemet gyávaságnak becsmérled és nem hitnek, hát holnap majd védtelenül odaállok a csatasor elé és Jézus nevében, a kereszt jelével, pajzs és sisak nélkül áthatolok az ellenségen.” Így is történt.
A legismertebb róla szóló történet szerint amikor Márton még római katonatiszt és katechumen volt, lovon közeledett Amiens kapujához. A lova egyszer csak visszahőkölt az úton, mert megmozdult a hó, és egy koldus tápászkodott föl, akinek a vállán csak szakadozott rongyok lógtak. Éhezve és vacogva nyújtotta a kezét a tiszt felé, és alamizsnát kért. Márton azonban katonatársaival épp az imént játszotta el minden pénzét, s így kiáltott: „Akár hiszed, akár nem, egy árva rézpénz nincs a zsebemben, de azért várj csak, valahogy segítek rajtad!” Azzal fogta széles köpenyét, lekanyarította a válláról, majd a kardjával széltében kettéhasította, és a felét odaadta a koldusnak.
Az a fél köpeny Mártoné volt egészen, mert a másik felét a császár fizette, ezért azt nem adhatta oda. A katonának a császár értékeire vigyáznia kellett, de a másik fele amely egészen az övé volt azt a koldusnak adta. Meghagyta a császárnak ami a császáré, és mint hiujonc  a maga részét Krisztusnak adta, akit a szegényben látott.
Szent Márton 397. november 8-án halt meg és a Jeromos-féle Martirológium szerint november 11-én temették. Rómában a 6. század óta ünneplik.
Kultusza bizonyára már a honfoglalás előtt is virágzott Pannónia földjén. Tiszteletét Szent István is felkarolta: zászlaira a hadverő Márton képét festette. Szűz Mária után Szent Márton az ország patrónusa (patronus regni) lett. A szabolcsi zsinat (1093) ünnepét nyilvánossá tette és háromnapos előkészülettel is hangsúlyozta.
A magyar kereszténység bölcsője, a pannonhalmi bencés apátság Szent Márton tiszteletére épült 997-ben a róla elnevezett hegyen, ahol az egyik hagyomány szerint a szent született.
A kutatások azóta tisztázták, hogy Márton szülővárosa Savaria, vagyis Szombathely. Az itteni, többszörösen átépített Szent Márton-templomról, a régebben különálló Szentmárton falu templomáról bebizonyosodott, hogy egyes részleteiben talán csakugyan Márton szülőházának alapjaira épült. Az előtte lévő kutat már a középkorban Szent Márton kútja néven emlegették. Eszterházy Pál szerint ennek vizével keresztelték meg „dicsőséges Szent Mártonunkat”.
A helyi kultusz híre az Udvarba is eljutott. II. Ferdinánd Szombathely városát a királyi kincstárnak járó minden rendes és rendkívüli adó fizetése alól minden időkre fölmentette, de egyben kötelezte is, hogy Márton ünnepén gondoskodjék a szegényekről.
MK