A
bérmálkozó EMBERKE csak négy betűből
áll:
Érteni akarja az evangéliumot,
Öntudatossá akar válni,
Tanúságot akar tenni Krisztusról és
Áldássá akar lenni.
Érteni akarja az evangéliumot,
Öntudatossá akar válni,
Tanúságot akar tenni Krisztusról és
Áldássá akar lenni.
- hogy a
Szentlélek segítségével mélyebben tudjuk érteni a kinyilatkoztatott igéket,
- hogy öntudatos keresztényekké
váljunk, vagyis az elképzelhetetlenül teljes életet, a kegyelemben
gyökerező szentháromságos, közösségi
életet tudjuk élni,
- hogy felnőtt és tanúságtevő keresztényekké váljunk,
- hogy hitünk szerinti élettel, áldássá legyen bennünk mindaz a jó, amit keresztségünk óta szüleink és
keresztszülők, valamint az egyházközösség értünk tettek. (Katolikus Egyház
Katekizmusa, a továbbiakban KEK 1303).
**
52. Istennel
találkozhatunk az imádságban és a Szentírás
olvasásában. Megtapasztalásának egy harmadik módja az emberekben lehetséges. Ez a találkozási forma talán a
legközvetlenebb, de egyben a legnehezebb számunkra. Hitre van szükségünk az
imádsághoz, hitre van szükségünk Istennek a Bibliában való jelenlétének az
elfogadásához, de igazán nagy hitre van szükségünk Istennek az emberekben
történő felismeréséhez.
53. Minden ember Isten képmása. Isten megjelent Ábrahámnak, azóta a vendégszeretet
erény. A második isteni személy emberi alakot öltött Jézus Krisztusban. Így teljesedett be az ember ősi vágya: „Hadd lássam meg dicsőségedet” (Kiv 33,18). Jézus megígérte, hogy köztünk marad és ezt az
ígéretét többféle módon teljesítette. Így az emberekben való jelenléttel is.
Amit egynek a legkisebbeknek tettetek, nekem tettétek (Mt 25,31-46).
54. Krisztus azonosítja magát követőivel, és ennek az azonosságnak az alapja Szent Pál azon tanításán alapszik,
miszerint az Egyház Krisztus titokzatos teste. Az apostol az Egyházat egy élő
szervezethez, az emberi testhez hasonlítja. A test feje Krisztus, éltető lelke
a Szentlélek, tagjai pedig mi vagyunk, minden megkeresztelt ember. Amint az
emberi testben minden tagnak más szerepe, feladata van, de valamennyinek össze
kell fogóznia, mert a test csak így él, és így egységes, úgy az Egyházban is
minden kereszténynek van egy különös, sajátos feladata, amelyet teljesítenie
kell az Egyház javára.
55. A nem
keresztények, akik nincsenek megkeresztelve, azok is Isten gyermekei. Ők is meghívást kaptak az Egyházba, azért teremtette Isten őket, hogy
ennek a titokzatos testnek tagjai legyenek. Tehát ők is Krisztust képviselik
számunkra, bennük is Krisztus jelentkezik előttünk, Ő fordul hozzánk és nekünk
fel kell ismernünk embertársainkban.
56. A hitünk
szerint a lezüllött bűnözőben is Istennel kellene találkoznunk, bár a sok gonoszság és gyarlóság eltakarja Krisztust bennük. Arról a
szennyről van szó, amivel bemocskolták magukban a Krisztus-arcot. Talán egy
ártatlan gyermek tiszta tekintetében, egy tiszta fiatal szerelmes őszinte
boldogságában, egy szülő áldozatos önzetlen jóságában, egy jóságtól sugárzó
embertársunkban sikerül meglátnunk Krisztust. De a gonoszokban felismerni
nagyon nehéz, a hitünket próbára tevő fordulat.
57. Kik képviselik különösképpen az Istent? – A szentéletű és jóságos emberek; az egyház
elöljárói; a szülők és elöljárók; a jótevők; a szenvedő és beteg emberek; a
szegények és nélkülözők; a ránk szoruló emberek.
58. Hogyan kell élnünk? Kit képviselünk az emberek előtt? – Nemcsak másokban kell felismernünk
Krisztust, hanem nekünk is úgy kell élnünk, hogy mások is felismerhessék
bennünk Krisztust. A bérmálásban megerősödve, ha mindig Jézus Krisztust
képviseljük az emberek előtt, akkor nemcsak Krisztus jutalmára számíthatunk,
hanem a társadalomnak is jó szolgálatot teszünk. „Ma nem tanítókra van szükség, hanem tanúságtevőkre!” – mondta
Boldog VI. Pál pápa.
- folytatjuk -
©Darvas-Kozma József
©Darvas-Kozma József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése