Kedves Testvéreim a pálos hivatásban!
1. 2013 novemberében, a férfi
szerzetes elöljárók találkozóján Ferenc pápa bejelentette, hogy a 2015 év a
megszentelt élet éve lesz. A Péter apostol utódja körül összegyűltek nagy
örömmel fogadták ezt a hírt. Két hónappal később, 2014 januárjában, a Megszentelt
Élet Intézményeinek és Apostoli Élet Társaságainak Kongregációja tudomásra
hozta, hogy a fenti időszak a Perfectae Caritatis dekrétum meghirdetésének 50.
évfordulójára lett betervezve, és az imádság, az ezen életformára való reflexió
ideje, alkalma lesz, és egy felhívás arra, hogy újra felfedezzük a szerzetesi
hivatást Krisztus evangéliumának fényében. A Megszentelt Élet Éve megnyitójának
időpontja Advent 1. vasárnapja, november 30, befejezése pedig 2016 február 2-án
lenne, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén. Bemutatásra kerültek azok az
általános irányelvek, melyek ezt a különleges időszakot kell, hogy jellemezzék.
Ezek között szerepel: hálaadás a megszentelt élet ajándékáért és annak zsinat
utáni megújulásáért, a Krisztus iránti bizalom elmélyítése, akinek a
megszentelt életet élő személyek önmagukat felajánlják, valamint egy meghívás,
hogy gyümölcsözően éljünk meg minden egyes napot, s ezt kell, hogy jellemezze
saját hivatásunk szüntelen evangelizálása, másrészt pedig annak a tanúságtétel,
mely bemutatja a Krisztussal való közösség szépségét.
2.
Ennek a – joggal remélhetjük -
áldott időszaknak küszöbén hozzátok fordulok levelemmel, kedves Testvérek, és
hívlak, kérlek titeket, hogy mint közösségi, mint egyéni szinten tekintsünk rá
a hivatás titkára, amelynek részesei lettünk. Tegyük meg ezt a szívünk mélyén,
nagylelkűen az Úr Jézus Krisztus jelenlétében, aki meghívott mindnyájunkat,
hogy mind tökéletesebben kövessük Őt.
Énekpróba az autóbuszon |
A hivatás, amellyel minket Isten
megajándékozott, nem valami homályos, a valóságtól elrugaszkodott absztrakció.
Első Remete Szent Pál Rendje életének mindennapjaiban valósul meg. Egy olyan
út, amely a kisebb-nagyobb közösségeinkben, konkrét rendi testvérek közötti
viszonyokban jelenik meg, és a mindennapi küzdelmekben és örömökben. A mindennapi
Eucharisztia, az Imaórák Liturgiája, az elmélkedés, a ránk bízott feladatok
lelkiismeretes teljesítése iránti hűség útján vezet a célhoz; valamint a másik
ember iránti testvéri nyitottság útján, amely a rendtársnál kezdődik, és
végződik azoknál, akikhez lelkipásztori küldetésünk szól. Egy pillanatra sem
feledkezhetünk meg arról, hogy erre az útra maga Isten hívott meg minket.
Számunkra az első helyen mindig Ő kell, hogy legyen. Mindenekelőtt Istennek
kell felajánlani mindennapjaink minden percét, bízva abban, hogy biztonságban
átvezet minket a Tábor hegy örömteli pillanatain és a Golgota fájdalmas
tapasztalatain egyaránt.
Pálosaink, a fehér barátok - pécsi kiállítást 2014. nov. 29-én Csíkszeredából és Hargitafürdőről 35 személy tekintette meg |
A szerzetesi életben, az engedelmesség szellemében
mindig az Egyház szavára akarunk figyelmesek lenni. Magát a rendi Konstitúciót
is ilyen szellemben olvassuk. Ugyanakkor, megőrizve az idők jeleire való
nyitottságot, az Egyház legfőbb Pásztorának hangjára figyelünk – aki Szt. Péter
utódja. A Pálos Rend legújabb történetének napjaiban hálásan fogadtuk Szt. II.
János Pál pápa szavait, aki úgy írta le rendünk karizmáját, mint „Jasna Górai”
karizmát. Bár úgy tűnhet, hogy itt csak egyetlen helyen szolgáló pálosokra
gondol, az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy bárhol is szolgálnak
pálosok a Szűzanya zászlaja alatt, az emberek leginkább azzal azt várják tőlük,
hogy osszák meg a személyes elmélkedésük gyümölcsét az Isten Szavával
kapcsolatban, és különösen számítanak türelmükre a bűnbocsánat szentségének
szolgálatában. Ilyen értelemben az emberi szívek átalakulásának jasnagórai
csodái kiterjednek sok olyan helyre, ahol pálosok szolgálnak, maguk a pálosok
pedig mindenütt az Isten Anyjának szolgáivá válnak, aki szívén viseli minden
egyes ember sorsát, különösen, ami az üdvösségüket illeti.
A történelem jelen napjaiban az isteni Gondviselés
Ferenc pápát adta nekünk. A Szentatya többször beszél azok életéről és
küldetéséről, akik Isten és az Egyház kizárólagos szolgálatára szentelik
magukat. Engedjétek meg, kedves Testvérek, hogy idézzek itt egy olyan
gondolatot, mely szerintem jól kifejezi a megszentelt életet élő személyek
hivatásának valóságát a mai világgal való kapcsolatukban. A pápa szerint s
szerzetesek nemcsak arra vannak meghívva, hogy megvalósítsák életükben a
tökéletesség eszméjét, a külső valóságtól való elszakadás értelmében, hanem
prófétai életre vannak meghívva. Sőt, ez kell, hogy legyen az ő legfőbb
jellemzőjük: „legyetek próféták, akik tanúi annak, milyen volt Jézus, amikor
itt a földön élt, és akik hirdetik, milyen lesz az Isten Országa a maga
tökéletességében.” (Ferenc pápa, Ajtóm
mindig nyitva áll. Beszélgetés Antonio Spadaro-val, Milano, 2013, 117. old.).
Hogy még jobban elmélyítsük a Pápa szavait, álljunk meg
egy pillanatra Isten Országának a gondolata mellett. Mit jelent ez önmagában? A
megfelelő választ keresve Szent Pál apostol ismert gondolatait hívjuk
segítségül, aki arra tanít, hogy „az Isten országa nem arról szól, hogy mit
eszünk és mit iszunk, hanem igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben” (Róm
14, 17). Röviden szólva, a nemzetek apostola szerint az Isten országa nem függ
az anyagi valóságtól, amely természetéből kifolyólag nem maradandó és pillanatnyi.
A szerzetes számára tehát nem lehet alkalmas dolog a jobb anyagi javakért való
futkosás és azok gyűjtése. A szerzetesi létnek idegen a saját személyének
központba helyezése és ezáltal az
önmegvalósítás széleskörű ambicionálása. Akkor miben rejlik Isten
országának valóságos lényege? A mondat másik fele mutatja meg annak lényegét. Isten
országa igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben. Ez a kifejezés személyek
közötti kapcsoltra utal, amely Isten szándéka által valósul meg. A
legtökéletesebb példa minden ember számára maga Jézus Krisztus, aki gondoskodó,
mindenki iránt megmutatkozó szeretettel és szívélyességgel viseltetett, leginkább
azok iránt, akik különféle fizikai, vagy lelki erőtlenségük miatt különösen
rászorultak. De ez a szeretetet mindenekfelett arra indította, hogy az örökélet
boldogsága felé fordítsa figyelmüket. Hogy mindannyiunkhoz elérjen, nem
habozott megfizetni a legmagasabb árat is; a kereszten odaadta életét az
emberiség bűneiért.
Szerzetesi életünknek prófétai életnek
kell lennie, amely jelenvalóvá teszi a szeretetet, testvériességet és a szolidaritást
minden ember iránt, Jézus Krisztus példájára. A szerzetes életének vissza kell
tükröznie Krisztus életét és alakját. Ahogy kezdetben utaltam rá, ilyen formán
nem lehet az ideák és a szavak szférájában maradni, hanem az emberek között,
akikkel naponta találkozunk, konkrét formában kell mindennek megvalósulnia,
kezdve a rendtárson, abban a közösségben, amelyben élünk. Lehetséges, hogy nem
ritkán ez az út a keresztúthoz vezet, de a kétség árnyéka nélkül, hiszen az
ember a keresztúton a Golgota felé haladva Krisztushoz közelebb kerül, mint
akkor, amikor kényelmesen a menekülés és elidegenedés széles útján halad.
Ferenc pápa azt várja tőlünk, hogy ilyen módon ébresszük
fel a világot a letargikus állapotból, az önmagára koncentrálásból, individualizmusból
és relativizmusból. Az olyan erőteljes és szuggesztív „katekézissel” szemben,
amelyet „ambójáról” hirdet felénk ez a mai világ, a média különböző formáin át, különösen is szükség van a másik ember
iránti érzékeny élet tanúságtételére, látva különféle szükségleteit, egyúttal
pedig késznek kell lenni befogadni és elfogadni őt úgy, ahogy van. Emlékezzünk
azokra a szavakra, amelyekkel Ferenc pápa felhívást intézett hozzánk Assisiben,
ami nem veszített semmit sem aktualitásából: „Mindig hirdessétek az
evangéliumot!”
4. Kedves Testvérek!
A Megszentelt Élet évét úgy kezdjük el, hogy közben
egyénileg és közösségileg is megújuljunk. Vágyódjunk újra feltárni szép és értékes
hivatásunkat és pálos eleink évszázados gazdagságát. Nagy alázattal tegyünk meg
mindent, ami lehetséges, hogy megmutassuk; a szerzetesi élet az Egyház és a
világ számára értékes ajándék. Ne őrizzük meg csak önmagunk számára. Osszuk meg
másokkal, Krisztust és az Ő Édesanyját, Máriát hordozva minden szegletbe, ahová
az isteni Gondviselés küld bennünket.
Örömünk erőteljesen mutatkozzék meg, hogy
vonzzunk és óvjuk a hivatásokat.
P. Barnabás a hargitafürdői perjel |
Odaadóan
óvjuk a rendünkben meglévő évszázados szemlélődő lelkületet és az apostoli
életet is. Legyünk buzgók az Egyház iránti szeretetben és szívesen tegyük ezt
pálos karizmánkon keresztül, az Evangélium hirdetésének missziójában, és Isten
népének egységben, szentségben és szeretetben való építésében.
Szívesen kapcsolódjunk be minden kezdeményezésbe,
amelyek az általános és helyi Egyházban történnek és azokban szolgáljunk. Kérek
mindenkit, de különösen azokat, akik felelős beosztásban vannak, hogy tegyenek
meg mindent a Megszentelt Élet Évének előkészítésében és megvalósításában.
Ebben a kivételes időben, kérek minden atyát és testvért;
intenzívebben imádkozzon hivatásokért!
Barátkozás a fehér évszakkal |
Rendi kereteink között tervezünk különböző
kezdeményezéseket, amelyekről időben fogunk tájékoztatást adni.
5. A Megszentelt Élet Évének elején ajánljuk fel
hivatásunkat a legjobb Anyának-Máriának. Tekintsünk rá, akinek élete teljes
egészében odaszentelt volt. Róla par
excellence mondhatjuk, hogy abszolút Istennek szentelte magát a hit
engedelmességében. Legyen Ő a példa számunkra a tökéletes tisztaságban, amely
maradéktalanul odaadja magát a szeretetben Istennek. Legyen példa a
szegénységben, amely igazi gazdagságot lát az Istenben és a másik emberben.
Végül legyen ideál az engedelmességben, amely elutasítja a saját terveit és
kész teljesen átadni magát Isten akaratának. Ő: Isten Anyja, Rendünk Édesanyja
és közülünk mindnyájunknak Anyja eszközölje ki azt a kegyelmet, hogy ebben a
mai világban, Krisztus szeretetében legyünk valóságos prófétai jelek Isten
országának megmutatásában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése