Ha már ti is ilyen jók tudtok lenni

Gyermek alakjában eljött közénk az Isten Fia, és ez az Ő földi eljövetele végleges eljövetelének örömteli nyitánya. Egyházunk a karácsonyi szentmisében Izajás szövegét olvastatja (Iz 52,7-10), örömmel hirdeti meg nekünk: Isten beváltotta azt az ígéretét, amire az egész emberiség várakozott. Jóságosan segítségünkre sietett, szabadulást hozott és békét hirdetett.

Isten szent népe lettünk, a világ sötétségéből a Krisztus világosságába jutottunk. Benne Isten gyermekeinek a közösségét alkotjuk.

Ma a szentmisében a legnagyobb hódolattal, térdhajtással fejezzük ki hitünket és egységünket Jézus megtestesülésének és születésének misztériuma előtt, mikor a Hiszekegy és Úrangyala e szavait mondjuk: „Megtestesült és emberré lett”, és „az Ige testté lett” térdet hajtunk.

A karácsony esti és hajnali mise liturgiája elsősorban Isten Fiának időben való születését ünnepli, a nappali liturgia viszont az Atya kebléről való örök születését. Szent János magasan szárnyaló szavakkal tett tanúságot arról, hogy az Ige megtestesült és közöttünk élt. „Láttuk dicsőségét, az Atya egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be” (Jn 1,1-18).

Aki emberként akar élni, miközben találkozik az evangéliummal, annak ezt a kérdést kell előbb tisztáznia: Miért lett Isten emberré? Ha a választ megtalálja, csak akkor tud emberként élni. Aki a feleletet elodázza, az mások nyakába akasztja azt a problémát, amit önmaga nem akart vagy nem mert megoldani.

1. Miért lett az Ige emberré, evangéliumi szóval „testté”?

Először is az Ige az ember szintjére helyezkedett, hogy az ember felismerje méltóságát. A Nicea-konstantinápolyi hitvallásban megvalljuk: „Értünk, emberekért és a mi üdvösségünkért leszállott a mennyből, megtestesült a Szentlélek erejéből, Szűz Máriától, és emberré lett.” Emberré lett az Ige, mert az ember az Isten szemében valaki, az ember önmagában érték, istenképmása. Megláttatja velünk, hogy a külső nem fontos, csak az ember.

Ezért is született egy istálló alázatosságában, szegény családban; az esemény első tanúi egyszerű pásztorok voltak. Ebben a szegénységben ragyog föl az Ég dicsősége. Az Egyház soha nem fárad bele ezen éjszaka dicsőségének megéneklésébe: „Szűz Mária e világra nékünk szent Fiát hozá, / A jászolban fekszik, ki a mennyet s földet alkotá. / Mely végtelen kegyelem Tőled, ó Istenem! / Hogy így szeretted az embereket.” (KI 35).

Másodszor az Ige testté lett, hogy minket Istennel kiengesztelve üdvözítsen: „Isten szeretett minket és elküldte Fiát engesztelésül a bűneinkért” (1Jn 4,10). „Ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket” (3,5). Nüsszai Szent Gergely írja: ”Orvosra volt szüksége természetünknek, mely betegségben sínylődött. Fölemelőre szorult az ember, aki elesett. Elevenítőre szorult az, aki kiesett az életből. A jóhoz visszavezetőre szorult az, aki elveszítette a jóban való részesedést. A világosság jelenlétére szorult az, akit sötétségbe zártak. Megváltót keresett a fogoly, támaszt a megbilincselt, szabadítót az, akit a rabszolgaság igája görnyesztett. Vajon értéktelen és jelentéktelen dolgok-e ezek, melyek arra indították Istent, hogy leszálljon emberi természetünk meglátogatására, amikor az emberiség oly nyomorúságos és szerencsétlen állapotban volt?”

Harmadszor az Ige testté lett, hogy így mi megismerjük Isten szeretetét: A végső korszakban egyszülött Fiát küldte el hozzánk, mint szeretetének legnagyobb jelét (Zsid 1,1-6).

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16).  (vö. KEK 456-463).

Negyedszer az Ige testté lett, hogy a szentség példaképe legyen számunkra: „Vegyétek magatokra igámat és tanuljatok tőlem...” (Mt 11,29). „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet, senki sem jut az Atyához, csak énáltalam” (Jn 14,6). És a színeváltozás hegyén maga az Atya parancsolja: „Őt hallgassátok” (Mk 9,7).  Ő csakugyan a boldogságok modellje és az új törvény normája: „Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket” (Jn 15,12). Ez a szeretet megköveteli, hogy az ő nyomában járva odaadjuk önmagunkat.  

Ötödször az Ige testté lett, hogy bennünket az „isteni természet részeseivé tegyen” (2Pt 1,4): „Isten Igéje azért ember, és aki Isten Fia, azért lett az ember fiává, hogy az ember Isten Igéjével egyesülve és a gyermekké fogadást fölfogva Isten fiává legyen” (Szent Iréneusz). Istenhez képest „gyermekké lenni” az Országba történő belépés föltétele; ehhez meg kell alázkodni, kicsivé kell válni; sőt „újra kell születni” (Jn 3,7), Istenből kell születni, hogy valaki Isten fiává legyen. A születés misztériuma teljesedik bennünk, amikor a szentségek ereje és munkánk által Krisztus formálódik bennünk. Jézus születése e csodálatos cserének és megbékélésnek misztériuma: istenségének részeseivé tett minket.

Az Isten Fia igaz megtestesülésébe vetett hit a keresztény hit megkülönböztető jegye. „Az Istentől származó lelket erről ismeritek föl: Minden lélek, amely megvallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, az Istentől van” (1Jn 4,2).

2. Az Ige testben való születésének misztériuma segít bennünket emberként élni. Az Egyház megtestesülésnek nevezi a tényt, hogy Isten Fia magára vette az emberi természetet, hogy abban vigye végbe megváltásunkat. Ha Isten Fia emberi természetünket felvette, akkor nekünk nem kell emberi természetünkből kivetkőznünk, hogy Isten gyermekeként éljünk és üdvözülhessünk. Nagy Szent Leó pápa karácsonyi beszédében mondta: „Urunk, mindenki megváltására érkezett közénk. Ujjongjon hát a szent, mivel közelebb került a diadalhoz, örüljön a bűnös is, mert bocsánatot ígérnek neki, és lelkendezzék a hitetlen, mivel meghívást kap az életre.” Ezt az örömhírt tovább kell adni minden embernek, különösen a szegényeknek, a kicsiknek, a megvetetteknek, a szenvedőknek. A feladat már nem az angyalokra és a pásztorokra, hanem ránk, keresztényekre vár. A legszebb tanúságtétel, amikor Jézus jóságát testesítjük meg.

Isten szolgája Henri Caffarel abbé, a családok lelki gondozásával foglalkozott. „Az aranygyűrű” című könyvében egy Algírban élő francia családról ír. Ez a család barátságba fogadott egy mohamedán házaspárt és az arab asszony egy alkalommal a következőket mondta a befogadó keresztény családnak: „Milyen jó lehet a ti Istenetek, ha már ti is ilyen jók tudtok lenni.” 

A Fiúisten emberré lett, hogy mi Isten gyermekei lehessünk. Ezt a szeretetet, kegyelmi gazdagságot kell továbbítanunk embertársaink felé. Ez a Karácsony titka, ez Jézus megtestesülésének az értelme. Benne kívánok mindnyájatoknak áldott karácsonyi ünnepet. 

           

Darvas-Kozma József