Január 26-án, életének 91. évében elhunyt Béky Gellért jezsuita szerzetes. Temetése a pesti Jézus Szíve-templomban lesz február 11-én, a 18 órakor kezdődő gyászmise keretében – tájékoztatott a Magyar Jezsuita Rendtartomány.
Béky Gellért Üllőn született 1924. június 5-én, tizedik gyermekként. A vallásos környezetben nevelkedett gyermekre nagy hatással voltak papjai, akik közül káplánját, Kenyeres Lajost a forradalom után gyilkolták meg. A helyi elemi iskolába járt (1930–35), majd a budapesti Szent László Gimnáziumban érettségizett (1943). Tanulmányai idején a jezsuita vezetésű Mária Kongregáció aktív tagja lett, ahol főleg P. Tornyos volt rá meghatározó hatással. Ebben az időben, sok betegséggel küszködve, orvosi tanulmányokra is készült.
Érettségi után – 1943. augusztus 14-én – belépett a jezsuita rendbe. Filozófiai tanulmányait a szegedi jezsuita főiskolán licenciátussal végezte (1945–48). A rendek erőszakos feloszlatása idején külföldre szökött: 1948 és 1951 között a rendi képzés keretében egyévnyi magisztériumot töltött St. Blaisenben nevelőként és két évet Münchenben az ifjúsági Mária Kongregációban. A teológiát Hollandiában, Maastrichtban végezte (1951–55), később filozófiából szerzett doktorátust Innsbruckban (1966–68). 1954. augusztus 23-án Lemmers püspök szentelte pappá Maastrichtban.
Kérésére 1957-ben Japánba küldték missziós szolgálatra elöljárói, ahol 1966-ig Hirosimában, a juniorátusban és noviciátusban működött. Itt nyelveket tanított (latint, görögöt), illetve a Notre Dame Egyetemen szentírástudományt és filozófiát. Közben 1960-ban letette ünnepélyes fogadalmait.
1968 és 1991 között Kobéban, 1985 és 1995 között pedig Oszakában tanított az egyetemen teológiát, lelkiségtörténetet, nyugati kultúrát, vezette az egyetemi könyvtárat, illetve dékánként szolgált. Professzori működése idején is sok lelkigyakorlatot vezetett és egyéb pasztorális munkákat végzett. 1991 és 1997 között a lelkigyakorlatos házat vezette Hirosimában.
1997-ben a magyar provinciális kérésére hazatért Magyarországra. Először Szegeden, majd 1998 és 2006 között Hódmezővásárhelyen volt lelkész. Ezen idő alatt több cikket is írt és könyvet publikált magyarul. 2006 óta Tahiban a Jézus Szíve Néplányok lelkigyakorlatos házának lelkészeként működött idős kora ellenére.
Magyarul megjelent könyvei: A lótuszvirág titka; A szeretet lelke; Japán mozaik; Jézus titka; Misztika ma?; Szerető Atyánk; Tudom, kinek hittem; A szív embere.
Rendtársa, Nemeshegyi Péter így emlékezik Béky Gellértre:
Béky Gellért atyát 1944-ben ismertem meg. Egy évvel előttem lépett be a jezsuita rendbe. Egy esztendőn keresztül vészeltük át közösen a háború viharait, és éltük meg a későbbi nélkülözéseket, amelyek szorosan egybeforrt közösséggé gyúrtak össze minket, novíciusokat. A háború után Szegeden kezdtük meg tanulmányainkat a rendi hittudományi főiskolánkon, de az egyre erősödő egyházüldözés miatt nemsokára külföldre kényszerültünk.
Akkoriban a Jézus Társasága fel akarta erősíteni japán misszióját, és a külföldre került magyar jezsuita papnövendékek közül többen is jelentkeztünk erre a feladatra. Gellért előttem érkezett Japánba, úgyhogy amikor 1956-ban, ötvennapos hajóutazás után én is partra szálltam a felkelő nap országában, már ő fogadott szeretettel a jokohamai kikötőnél.
Béky Gellért az oszakai katolikus egyetemen tanított teológiát, és keresett lelkigyakorlat-vezető lett. Nagy beleérzéssel tette magáévá a japán kultúrát, és mélyen átélte a távol-keleti emberek lelkivilágát. Japánban való tartózkodását megszakítva az innsbrucki egyetemen szerzett filozófiai doktorátust: német nyelven írt – később könyv formájában is kiadott – doktori disszertációja a taoizmusról szól.
Több kötete jelent meg japán nyelven is. Költői lelkének finomságával és az emberek iránti mély szimpátiával közeledett minden témához. Könyveit olvasva az ember úgy érzi, egy tisztán folydogáló hegyi patak csobogását hallgatja. Nagy tisztelettel viseltetett a keleti vallások értékei iránt, ugyanakkor mély hittel kötődött Jézus Krisztushoz, minden ember üdvözítőjéhez.
Fotó: Jezsuita.huBéky Gellért atyát 1944-ben ismertem meg. Egy évvel előttem lépett be a jezsuita rendbe. Egy esztendőn keresztül vészeltük át közösen a háború viharait, és éltük meg a későbbi nélkülözéseket, amelyek szorosan egybeforrt közösséggé gyúrtak össze minket, novíciusokat. A háború után Szegeden kezdtük meg tanulmányainkat a rendi hittudományi főiskolánkon, de az egyre erősödő egyházüldözés miatt nemsokára külföldre kényszerültünk.
Akkoriban a Jézus Társasága fel akarta erősíteni japán misszióját, és a külföldre került magyar jezsuita papnövendékek közül többen is jelentkeztünk erre a feladatra. Gellért előttem érkezett Japánba, úgyhogy amikor 1956-ban, ötvennapos hajóutazás után én is partra szálltam a felkelő nap országában, már ő fogadott szeretettel a jokohamai kikötőnél.
Béky Gellért az oszakai katolikus egyetemen tanított teológiát, és keresett lelkigyakorlat-vezető lett. Nagy beleérzéssel tette magáévá a japán kultúrát, és mélyen átélte a távol-keleti emberek lelkivilágát. Japánban való tartózkodását megszakítva az innsbrucki egyetemen szerzett filozófiai doktorátust: német nyelven írt – később könyv formájában is kiadott – doktori disszertációja a taoizmusról szól.
Több kötete jelent meg japán nyelven is. Költői lelkének finomságával és az emberek iránti mély szimpátiával közeledett minden témához. Könyveit olvasva az ember úgy érzi, egy tisztán folydogáló hegyi patak csobogását hallgatja. Nagy tisztelettel viseltetett a keleti vallások értékei iránt, ugyanakkor mély hittel kötődött Jézus Krisztushoz, minden ember üdvözítőjéhez.
Magyar Kurír
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése