Charlie Hebdo

A Magyar Nemzetben (2015.01.09. - 7. o.) Lukács Csaba Mindennapi őrültségeink címmel leszögezi: a Charlie Hebdo szatirikus lap szerkesztőségében történt, tizenkét ember halálával járó hidegvérű mészárlás barbár dolog, jóérzésű ember számára felfoghatatlan cselekedet. A cikkíró azonban föltesz néhány kérdést: „Belefér-e a szólásszabadságba a provokáció, és hol a határ a bátor vicc és az ízléstelen, másokat tettre serkentő gúny között? Szabad-e tréfálkozni valakinek a hitével? Van-e érdemi különbség az erőszak áldozatán való nevetés és az öreg, beteg egyházfőn való élcelődés között?
A másik fontos kérdés Európa identitása. Ha egyik oldalról folyamatosan leépítjük a zsidó-keresztény gyökerekre emlékeztető hagyományainkat, mert másokat – például a mozlimokat – sértheti a kereszt, a vallásos tartalmú karácsony vagy éppen egy nemzeti zászló, akkor miért lepődünk meg, ha bepöccennek azon, hogy a hitükkel viccelődünk a Mohamed-karikatúrákkal?” Lukács rámutat arra, hogy a különböző vallási-kulturális hátterű emberek másképp reagálnak ugyanarra a dologra. „Egy vallásgyalázó rajz láttán egy szekularizált keresztény megvonja a vállát, vallásos társa esetleg bajszába dörmögi nemtetszését, de egy radikális iszlámhitű előveheti a Kalasnyikovot is… Úgy tűnik, egyszerűen áthidalhatatlan különbségek vannak vallások és kultúrák bizonyos rétegei között, és csak azt tudomásul véve lehet valamit kitalálni, ami közelebb hoz minket egymáshoz.” A szerző idézi a bibliai eredetű mondást: „Ki szelet vet, vihart arat.” (Óz 8,7) Hozzáteszi: „Lehet azon vitatkozni, hogy ki kezdte az egészet, és ki volt, aki csak visszaütött, de nagyon úgy tűnik, mindannyian benne vagyunk egy tornádóban.”


Ajánló: A LIBERTINIZMUS CSŐDJE - a párizsi tömeggyilkosság!