Urunk megjelenése - Vízkereszt

Isten országa már megjelent, Keletről jöttek imádni a Messiás királyt (Mt 2,1-12). Izajás próféta évszázadokkal előtte hirdette: Az Úr dicsősége felragyog fölötted (Iz 60,1-6). A napkeleti bölcsek meghívása jelzi, hogy Isten a pogányokat felkarolta, mint egykor Izraelt. 

Láttuk csillagát – ezt hangoztatják a kereső, érdeklődő bölcsek. Más is látta a csillagot, de nem mindenkiben keltett érdeklődést. És nem mindenki indult miatta útnak. De a keletről jött vendégeink egyéniségek, bennük meg van az érték, ami a közömbös emberben nincs meg, éspedig a tüzes érdeklődés és áldozatkész hit. „Csak az összeszedett emberre mondható igazán: valaki. Csak hozzá lehet igazán szólni, és csak tőle lehet hiteles választ kapni. Mert figyelme a lényegre irányul. Együtt jár nála a képesség a felelősséggel. Életszerűség és nyitottság jellemzi.” – írja Romano Guardini. 

Látták a csillagot és elindultak. Pedig mennyi józan szempont az útra indulás ellen szólt. De az út mellett szólt az Isten adta felismert jel. Mindezek, akár a későbbi események, az Isten kegyelme folytán beleépültek a napkeleti bölcsek istenélményébe. 

Jeruzsálemben éppen ahhoz fordultak útbaigazításért, aki hatalmát mindig is féltette, és aki tüstént az újszülött életére tör. Pontos és helyes választ viszont azok adtak, akik három évtizeddel később halálát követelték. 

Micsoda tekervényes utakon vezetsz minket, Jézusunk, hogy a legsötétebb emberek, tények és események is elvezethetnek tehozzád?! 

Feltárul ebben az a nagy igazság, hogy „nem a kereszténységet kell az emberekhez alkalmazni, hanem az embereket kell alkalmassá tenni Krisztusra.”- írta H. de Lubac teológus.  A hit zarándok útja, amelyet a bölcsek bejártak ezt erősíti meg. Nem alkalmazkodni kell a körülményekhez, hanem a körülményekben Isten kinyilatkoztatásához kell igazodni. Ez számunkra az egyetlen célra vezető út.

Isten megvilágosító és hívó kegyelme mindenütt működik, s elegendő is ahhoz, hogy az emberek megtalálják az Egyházat, a kinyilatkoztatás hordozóját s ott további eligazítást kapjanak. Ám lesznek olyanok is, akik másokat eligazítanak, de maguk nem indulnak el a hit útján, hanem azt várják, hogy Isten maga jöjjön el hozzájuk. A bölcsek odaadásával merjük követni a világ Megváltóját!   

Korlátaim ismeretében a taizé-i Roger testvérrel vallom: „Akárcsak ők, én is mindennap újra kezdem. Ugyanazokat a lépéseket: az éjszakából a fény felé. Amikor ez nem megy: egyik kétségből a másik kétségen át a hit felé”. 

A csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük járt, míg meg nem állapodott a ház fölött, ahol a Gyermek volt. A csillagot meglátva nagyon megörültek. Bementek a házba, és ott látták a Gyermeket anyjával, Máriával. Földre borulva hódoltak előtte.”

Ha hittel haladunk előre, utunk végén a megdicsőült Krisztus vár ránk, s mindenkire, mert a Lélek kinyilatkoztatta, hogy Krisztusban a pogányok is társörökösök (Ef 3, 2-3a. 5-6). Ébredj fel testvér, és vedd észre, hogy közöttünk van az Úr!