Megszerzett jogokról lemondani? - Közeledik március 6.

Forrás: marosvasarhelyiradio.ro

A tanügyi törvény vallásoktatásra vonatkozó cikkelyével kapcsolatban nyújtottak be módosító javaslatokat a romániai egyházak képviselői.

Korábban a tanügyminiszter hangsúlyozta, hogy a vallásóráknak megmarad a helye az oktatásban. Sorin Cimpeanu szerint a következő tanévtől a diákoknak tagozatonként, az oktatási ciklus megkezdése előtt kell kérvényezniük a vallásoktatást, a mostani gyakorlattal ellentétben, amikor a vallásoktatás alóli felmentést kell kérvényezni.

Az erre vonatkozó kéréseket most március 6-ig nyújthatják be a szülők. Az Alkotmánybíróság tavaly decemberben döntött úgy, hogy a vallásórákon való részvételt szabályozó törvény alaptörvénybe ütköző.

marosvasarhelyiradio.ro

 **
Milyen alaptörvénybe ütköző a vallásoktatás?
Hát változtassák meg azt az alaptörvényt!
**
Addig is íme a történelem és Márton Áron.


A Hivatalos Közlöny 1934. május 9-i számában megjelent az „Ország őre” törvény, amellyel
kötelezik a mindkét-nemű ifjúságot, hogy 7-től 18-ig, a katonaság előtt állókat 18-tól 20-ig csatlakozzanak a katonai előkészítést szolgáló „Ország őre” mozgalomhoz. Egyben elrendelik, hogy az iskolák és egyesületek kötelesek 1935. július 24-ig alapító okmányaikat és szabályzataikat az O.E.T.R.-hez (Oficiul de Educaţie a Tineretului Român = Román Ifjúság Nevelése Hivatal) jóváhagyásra beterjeszteni. Utána kötelezték arra, hogy vasárnap délelőtt katonai gyakorlaton vegyenek részt.

A kisebbségi vállalatokat a Gheorghe Tătărescu miniszterelnöksége idején, 1934. július 16-án megjelent a "numerus valachicus" =„a román személyeknek a vállalatoknál való felhasználásáról” szóló törvény hozta nehéz helyzetbe. Ez többek közt arra kötelezte a gazdasági, kereskedelmi, ipari vállalatokat, hogy a törvényben megszabott alkalmazotti csoportok mindenikében legkevesebb 80 százaléknyi románt alkalmazzanak. Vaida-Voevod kezdeményezte és a román alatt nem állampolgárt, hanem román nemzetiséget értettek. 
 
Amikor ezek a rendeletek megjelentek, akkor Márton Áron az Erdélyi Tudósító Figyelő c. állandó rovatában megjelentette a „Kultúrharc kellős közepén” című átfogó és megrázó bírálatát. „A nevelés isteni jog, és olyan isteni parancs, amit az egyház soha, egyetlen hatalom kedvéért, és semmi előny ellenében nem alkudott el. Mi feladjuk, mi hallgatunk, mi lasankint a jövő nemzedékek minden jogát eláruljuk.” A felekezeti elfogultsággal szemben hangsúlyozza: „Ez a nemzedék ígérete szerint úgy magyar, hogy az igazságot és az értéket meglátja, és örömmel fogadja a másik vallás fiaiban is. A fiatalok az erdélyi magyarság életét akarják, de a magyarság számára az egyetlen út és élet a teljes és kölcsönös igazság.” Továbbá utal a numerus valachicus-ra:

„Nem törünk senki kenyerére, de a numerus valachicus nyílt kihozása után kötelességünk, hogy önmagunk védelmére nyíltan numerus hungaricus-szal készüljünk.” 
„Gyávaságunk következménye lehet bizonyos fokig, hogy velünk már mindent mernek!” – folytatja Márton Áron, mert Ghibu professzor azt indítványozta, hogy az állam a felekezeti iskolákban is a nemzeti tárgyak katedráit vegye el és adja át a többség fiainak. Éles és egyenes Márton Áron minden szava: „Nem mehetünk többet lépre. Lerongyolódott, koldus magyarok vagyunk, koszos kisebbségiek, akik maguk is alig élhetnek. Inkább szüntessük meg iskoláinkat s tanáraink, tanítóink menjenek családról-családra, tanítsanak utcán és templomban, mert mások számára nincs pénzünk. Tanuljunk a románoktól, a Românul, az erdélyi románok irányító lapja a háború előtt ezeket írta: „Szívesebben látjuk, ha a szegény román paraszt gyermeke ott a falvakon műveltség nélkül nő fel, de megtartja nyelvét és hitét, minthogy az idegenek nevelése révén elveszítse nyelvét és nemzetét.”
**
A megszerzett jogokról nem lehet lemondani. 
Az iskolai vallásoktatás megszerzett jog. 
Ha erről lemondunk, akkor milyen autonómiát akarunk?