Méltóságot adni az embereknek

Szenzációs hír járja be a világot. Az Apostoli Alamizsnahivatal és az olasz betegkísérők egyesülete (UNITALSI) együttműködésének köszönhetően február 16-tól megkezdi működését a „Ferenc pápa borbélyüzlete” elnevezésű szolgáltatás. A Vatikán környékén élő hajléktalanok számára zuhanyzási, fürdési lehetőséget biztosítanak. Ferenc pápa felhatalmazásával a Szent Péter téri oszlopsor alatt állítják fel a szükséges struktúrákat. Egyben hajvágás és borotválkozási szolgáltatás egészíti ki a hajléktalanok tisztálkodási és higiéniai szükségleteit. „Elsősorban méltóságot akarunk adni a személynek” – nyilatkozta a pápa főalamizsnása. „Az, akinek nincs lehetősége megmosakodni, társadalmilag elutasított személy. Mindannyian tudjuk, hogy egy hajléktalan nem léphet be egy bárba vagy egy étterembe, hogy igénybe vegye a szolgáltatásaikat, mert kiutasítják. Ugyanakkor a fürdési és a mosási lehetőség nem elegendő. Szükséges, hogy rendben legyen a hajuk, a szakálluk a betegségek megelőzése érdekében is. Ez is egy olyan szolgáltatás, amelyet egy hajléktalan nehezen kérhetne egy fodrászüzletben, mert a vendégekben felmerülne a félelem, hogy elkapnak valamiféle betegséget, mint pl. a rühösséget. Két önkéntes fogadja a hajléktalanokat a zuhanyzóknál, és másik kettő áll rendelkezésükre hajvágás és borotválkozás terén, továbbá egy önkéntes foglalkozik a sampon összegyűjtésével. Egyelőre csak hétfőn biztosítanak borbély szolgáltatást. A három zuhanyzó viszont vasárnapot kivéve minden nap nyitva lesz.” Mindez miért? Nem a szenzációért, hanem az evangéliumért! Ferenc pápában mintha korunkban Szent Pál jelenne meg, aki az evangéliumban gyökerező jogáról lemond, hogy az evangéliumot hirdethesse mindenkinek. Önmagát szinte feladó szolgálatból látszik, ahogy törekszik mindenkivel azonosulni, mindenfajta hívő közösségbe beilleszkedni (1Kor 9,16-19, 22-23). Nem szegi kedvét, hogy gyönge emberekkel kell bajlódnia neki. Szívesen lesz kicsi a kicsikkel, mert tudja, hogy Isten ezeket választotta ki, hogy erejét megmutassa rajtuk. Korunk kitaszítottjai olyanok mint a szenvedő Jób, aki a fizikai és erkölcsi megpróbáltatások közepett, megkérdőjelezi az élet értelmét (Jób 7,1-4. 6-7). „Küzdelem az ember sorsa a földön” - itt csak szolgál, dolgozik, de még nem tudja, hogy mit kap érte, hogy lesz-e végső igazságszolgáltatás. Jób hisz. Hite hozzá segítette, hogy Isten előtt feltárja kérdéseit és az élet értelmére tőle vár türelmesen választ. Sóhaja nem volt hiábavaló. Isten az életkérdések megoldását Jézus feltámadásában tárta elénk. De előbb is, amikor Jézus szombaton betegeket gyógyít (Mk 1,29-39). Délelőtt tanít a zsinagógában, megvilágosítja a lelkeket. Csodáival kinyilvánítja Isten szeretetét, meggyógyítja Simon anyósát, napszentültekor a hozzá vitt betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat. Jézus az egész embert, a testet és a lelket, a fizikai és erkölcsi szenvedés állapotából szabadítja ki, vezeti el a hitre, méltóságot ad és üdvözíti.  

„Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot!” 1 Kor 9,16.