Ferenc pápa megválasztásának második évfordulója alkalmából készített interjút a Vatikáni Rádió olasz szerkesztősége csütörtökön Federico Lombardi atyával, a Vatikáni Rádió és a Szentszék Sajtóterme igazgatójával.
– Milyen képek maradnak Önben Ferenc pápa kétéves szolgálatáról?
– Három képet említek. Az első kép három ember, a pápa, a főrabbi és a muzulmán vezető ölelését mutatja a jeruzsálemi siratófal előtt. Ferenc pápa szentföldi útjának alapvetően jelképes pillanata, döntő mozzanat a világ békéjéért. A második kép: Isztambulban, azaz Konstantinápolyban az ortodox templomban végzett szertartás után Ferenc pápa letérdelve áldást kér az ortodox pátriárkától, ami a keresztény testvériség és az ökumenikus párbeszéd mozzanata. A harmadik inkább képek sorozata, melyek Ferenc pápát mutatják a Fülöp-szigeteken, amint a többmilliós tömeg mérhetetlen szeretettel és lelkesedéssel körülveszi őt, ahogy a szülők gyermekeiket nyújtják neki…
– Ferenc pápa Fülöp-szigeteki és Srí Lanka-i útjával kapcsolatban úgy tűnik, mintha Ázsia kiváltságos helyet élvezne a pápa részéről.
– Biztosan. Pápasága kezdetén még úgy tűnt, mintha Ferenc pápa bizalmatlan lenne a pápai utakat illetően, hiszen ő nem egy nagy utazó. Mégis, a szolgálata közben ő maga jött rá annak a nagy jelentőségére, ami az ilyen utakban rejlik, amikor találkozhat a világegyház elvárásaival. Ázsiában régen járt már pápa, ezért is kapott rendkívüli jelentőséget koreai és Fülöp-szigeteki útja. Tudatos nyitás volt ez Ázsia felé, mely a demográfia és a fejlődés szempontjából a világon ma főszerepet játszik, még akkor is, ha a kereszténység ezen az óriási földrészen csak kisebbségként van jelen.
– A vallásközi és ökumenikus párbeszéd útja is jellemző Ferenc pápa két évére…
– Biztosan, jóllehet ez már a zsinattal kezdetét vette, ám Ferenc pápa tovább erősítette. A konstantinápolyi pátriárkával való találkozás elmélyítette az ortodox keresztényekkel való kapcsolatot. Egészen eredeti viszont az a párbeszéd, amit Ferenc pápa a pünkösdi egyházakkal kezdett, mert ezek az evangéliumi egyházak ugyan nem tartoznak a történelmi keresztény egyházak közé, de mégis napjainkban az övék a legerősebb dinamika a világ kereszténységében. A pápa már korábban is személyes és baráti kapcsolatokat ápolt muzulmán és zsidó vallási vezetőkkel, ami révén az ő magatartása, a békés párbeszéd egymás megértése és bátorítása terén mindenképpen rendkívül értékes.
– Nemzetközi szinten a pápa jelentős közvetítő szerepet vállalt…
– Ferenc pápa számtalan békefelhívással élt, különösen is a Közel-Kelet és Ukrajna kapcsán. Sajátos jelentősége van Ferenc pápa személyes jelenlétének, ahogy ezt láthattuk szentföldi útja során. Ez tovább folytatódott itt, a vatikáni kertekben, amikor közös imádságra hívta a békéért az izraeli elnököt és a palesztin hatóság elnökét. Jelentős nemzetközi érdeklődést váltott ki és nagy meglepetést keltett az USA és Kuba közeledése, melynek kapcsán Obama elnök és Raúl Castro köszönetet mondtak Ferenc pápának a két állam közötti közeledésben játszott közvetítő szerepéért. Igen, azt hiszem, hogy a pápa személyes hozzájárulása a konfliktusok megoldásához nemzetközi szinten jelzi a katolikus egyház béke iránti elkötelezettségét.
– Ha befelé tekintünk, a Római Kúria reformja kapcsán milyen lépések történtek e két év során?
– Amint tudjuk, már pápasága kezdetén életre hívta a bíborosi bizottságot, hogy tanácsaikkal segítsék őt az egyház nagy problémáinak megoldásában és a kúria reformjának véghezvitelében. Tehát megkezdődött egy folyamat, amit ő nem siettet, hanem hagyja a saját ritmusa szerint haladni. Ferenc pápa kiszélesíti a konzultációk körét, amit a bíborosi bizottságban megbeszélnek, ami aztán tovább folytatódik például a dikasztériumok vezetői szintjén. A pápa nem siet, hanem olyan utat akar követni, melyet lehetőség szerint a többiek is megosztanak vele. Nekem még ennél is fontosabbnak tűnik, hogy Ferenc pápa a reformot a szívből, a lélekből kiindulva akarja megvalósítani. Példa erre a karácsony előtt a kúria bíborosai számára tartott beszéde, melyben lelkiismeret-vizsgálatra hívja őket. Minden reform a személyes megtérés reformjával kezdődik, nemcsak a kúrián, hanem az egész egyházban, ahogy ezt maga az evangélium kéri tőlünk. Ferenc pápa mindkét évben külön is kérte a legközvetlenebb munkatársaitól, hogy végezzék el lelkigyakorlatukat, lehetőleg egy másik környezetben.
– A családszinódus láthatólag meghatározta a pápaság második évét. Mi a mérlege, és mik a kilátások?
– Úton vagyunk. Azt hiszem, hogy a szinódus megújítása az egyház legszélesebb körű bevonásával egyike Ferenc pápa legfontosabb kezdeményezéseinek, amelyben az egyház javára végzett szolgálatát látja. Ez nagy kísérlet arra, hogy az egyházban megéljük annak a közösségnek a tapasztalatát, mely együtt halad, együtt hallgatja a Szentlélek hangját, és félelem nélkül néz szembe a bennünket körülvevő nagy problémákkal, hogy így találhasson rá arra az új földre, melyet még nem ismer ugyan elégséges módon, de mégis feléje tart. Ferenc pápa, ahogy ő maga mondja, nem íróasztal mellett ismerte fel a „család” főtematikát, melyet a Szentlélek sugallt számára. Az emberek élete döntő mértékben a családhoz kötődik és az evangélium fénye melletti reflexió a személyes és közösségi élet nagy problémáira, mindez nagy segítség és támasz lesz nemcsak az egyház, hanem az egész emberiség számára.
– A pápa ebben az évben is a szegényeket, továbbá az emberi személy méltóságát és védelmét helyezte lelkipásztori munkájának középpontjába…
– Igen, és ezt jól megértettük. A pápa a Ferenc nevet vette fel, mert a szegények álltak a figyelme középpontjában. De tudjuk jól, hogy a szegények tágabb értelemben mindazok, akiket megsértettek méltóságukban, tehát nemcsak gazdasági értelemben. Ferenc pápa ebben ekképpen óriási figyelmet fordít az emberi személy méltósága összes szempontjára, mint az elvándorlók, a menekültek, az új rabszolgaság problémája, mint az emberi szervekkel való kereskedés problémája, aztán az idősek és betegek gondja… Ezeket a dolgokat mind a szívében hordja, és nagy spontaneitással, szabad gesztusokkal teszi szóvá, szól érte és mellette. A kiskorúak elleni szexuális visszaélések problémájának is kezdettől fogva nagy figyelmet szentelt, ezért is állított fel egy bizottságot, mely nem annyira a múltat feszegeti, hanem a jövőbe néz, és a visszaélések megelőzésére összpontosít.
– A Szentszék Sajtótermének igazgatójaként hogyan látja Ferenc pápa és a média kapcsolatát?
– Azt mondhatnám, hogy a kapcsolat legnagyobb részt pozitív. Naponta három-négy kérés érkezik nagyon jelentős sajtóorgánumoktól, a világ minden részéről, hogy riportot szeretnének vele készíteni. Óriási az érdeklődés, mert az emberek nagy figyelemmel és várakozással tekintenek Ferenc pápára, várják a szavát, mert hitelre méltónak találják személyét és erkölcsi tanúságtételét. Ez szép dolog számomra is, mert így a sajtó pozitív szerepet tölthet be a közvélemény formálásban. Ferenc pápában azt a valakit látják és közvetítik, aki figyel az emberi személy és az egész emberiség javára és gondjaira, az Istennel és az egymással való kapcsolatában, a népek közötti együttélés vonatkozásában. Mindez számomra nagyon szép dolog – zárta a Vatikáni Rádiónak adott interjúját Federico Lombardi atya.
Forrás és fotó: Vatikáni Rádió
Magyar Kurír
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése