387. április 25-én történt, ami veled is

354. november 13-án, vasárnap egy numídiai kisvárosban, Thagasteban - a mai Szúk Ahrász város Algériában -,  született egy sötétbarna pún fiúcska, akiben a lángész és lángoló érzékek korán felébredtek. A társaságkedvelő Aurelius Augustinus 17 éves korában, mai értelemben vett középiskoláit befejezte. Atyai ismerőse anyagilag támogatta, hogy a Karthágóban tanuljon-tanítson, és pályafutását készítse elő. Ott belevetette magát a manicheizmus szektába, amely azt vallotta, hogy a test vétkei nem számítanak, majd a lélek úgyis kiszabadul belőle. Kilenc év után kiábrándult az eretnekségből. Elhagyta Karthágót és Rómába utazott. Iskolát nyitott, de belebukott. Barátai segítségével 384-ben elnyerte a milánói szónoklattani tanszéket. Tekintélyes állásban, édesanyja és szeretteivel körülvéve is boldogtalan. Nagy kétségek között vergődve találkozott Szent Ambrussal. A nagy püspök beszédei krízist váltottak ki benne, amely végül is megtéréséhez vezetett. Ekkor ismeri fel, ahhoz, hogy eljusson Krisztus igazi valójához, neki is meg kell alázkodnia. Kezébe vette a Szentírást, és Szent Pál leveleit mohón olvasta. 

Végül is szelleme, értelme megtisztítása megtörtént. Elfogadta a hitigazságokat, a megváltó utat és azokat más emberi okoskodással össze nem vegyítette. Ellenben „ott, ahol megszűkült” a megváltó út, vonakodott járni rajta. Hátra volt még akarata megtisztulása. 

A végső igazság elfogadása azért nehéz, mert megköveteli az embertől az egzisztenciális választ, akaratának, erkölcsi életének teljes meghódolását. Csak ha ez elkezdődik, tisztul meg a lelki és testi rész az emberben.

Néhány neves ember megtérése bátorítóan hatott rá, és megfogalmazta magának: Te nem tudnád megtenni, amit ezek tudnak? És a Római levél 13,13-ban megkapta a döntést. 
Félévet készül a keresztségre és 387. április 25-ére virradó nagyszombat éjszakáján fiával együtt Ambrus megkeresztelte. E megtért ember Krisztussal azonosult, gyümölcsöző élet által lett az, akit Szent Ágoston néven ismer a világ. A leggyakrabban idézett mondat tőle: “Fecisti nos ad te et inquietum est cor nostrum, donec requiescat in te.” (Vallomások 1,1.) vagyis "magadnak teremtettél minket s nyughatatlan a mi szívünk, míg benned meg nem nyugszik." (Balogh József fordítása)
Kívánom, hogy találd meg Benne nyugalmadat mindennap!