A munkatárs szavai a jubiláns főpásztorról

Excellenciás és Főtisztelendő

Dr. Jakubinyi György

érsek úr püspökké szentelésének 25. évfordulója

Huszonöt éve annak, hogy 1990. április 29-én püspökké szentelték

Excellenciás és Főtisztelendő

Dr. Jakubinyi György érsek urat,

főegyházmegyénk főpásztorát.  Püspökké szentelése a csíksomlyói kegytemplomban, a Szűzanyát különösen tisztelő székely népünk e csodás helyén történt. Itt kapta a főpapi jelvényeket és a gyűrűt, amelyek az egyházmegyével és népünkkel való eljegyzésének jelei.

Az isteni gondviselés akkor úgy intézkedett, hogy ő legyen főmunkatársa Excellenciás és Főtisztelendő Bálint Lajos érsek úrnak és majd utódaként főegyházmegyénk főpásztora. 

 

Ebből a 25 évből, négy évig mint segédpüspök szolgálta főegyházmegyénket, huszonegy éve pedig már mint főpásztor vezeti. 

Számára könnyebb lett volna a tudományos élet világában maradni, amelyben 18 évet töltött el a Hittudományi Főiskola katedráján… Természetesen attól sem szakadt el teljesen, bizonyság rá megjelent könyvei, tanulmányai, cikkei és előadásai. Főpásztori tevékenysége azonban a tanáréhoz képest sokrétűbbé vált. A reá bízott főegyházmegye igazgatása, minden gondja és problémája nehezedett vállaira. A mai globalizálódó világunk egészen más kihívásokkal jelentkezik, mint korábban. Az elvándorlás, idegenben való munkahelykeresés megbolydult méhkas-hoz tette hasonlóvá vidékünket is. 

 

Népünk drasztikus fogyatkozása elkeserítő jelenséggé vált. A kettős – nemzeti és felekezeti – kisebbségben élés minden hátránya súlyos teherként nehezedik az itt élőkre. Az önzésnek, a korrupciónak, szabadosságnak és hazugságnak légköre zsongja körül az emberek életét. Az elszegényedés nyomja rá egyre jobban bélyegét sokak életére… Ilyen kihívások közepette kell a csatát megvívnia annak, aki nem felelőtlenül vállalja a vezetői szerepet. Ezt vállalta főpásztorunk is. Folytatja elődei megkezdett munkáját, az Egyháztól elkobzott javak, épületek, kultúrkincsek visszaszerzését, mert ez a harc még nem zárult le. Egyházi intézményeink újbóli kiépítése: iskolák, öregotthonok, szociális otthonok, tanulmányi házak létesítése, új templomok építése, régi templomok, egyházi épületek tatarozása, a lelki-pásztorkodás korszerűsítése – azok a feladatok, amelyek kiemelkednek a mindennapok teendői közül. A lelki megújulást szolgálta az 1996. esztendő húsvétján meghirdetett főegyházmegyei zsinat, amely – négyéves előkészület után – 22 dokumentumban vázolta fel azt az utat, amelyben főegyházmegyénk sajátos erdélyi viszonyok között kell megélnie az evangéliumot az új évezredben.

 
Ugyancsak a lelki megújulást szolgálta a főegyházmegyénk alapításának ezredik évfordulójára meghirdetett millenniumi esztendő, amelyet 2009-ben tartottunk meg.

Amikor a püspökké szentelésének 25. évfordulóján köszönteni szeretnénk főpásztorunkat és szeretnénk Istennek megköszönni, hogy személyében egy talentumokkal megáldott főpásztort adott nekünk, a Zsidókhoz irt levél szerzőjének szavaival kérlek titeket kedves hívek: „Bízzatok vezetőitekben és hallgassatok reájuk, mert ők vigyáznak lelketekre úgy, mint akik erről számot is adnak. Hadd tegyék ezt örömmel és ne sóhajtozva, mert ez nem válna javatokra”. (Zsid 13,17) 

Érsek úrnak köszönjük eddigi, felelősségteljes munkáját, és további tevékenységét odaadással támogatva arra kérjük a jó Istent, hogy áldja meg, adjon számára további erőt és sok-sok egészséget!

    

AD MULTOS ANNOS!

Gyulafehérvár, 2015.

     Tamás József

    segédpüspök, általános helynök