Ami a szívet legjobban meghatja

A tiszta szívűek szerénysége, alázata. Ennek igazi tanúja Soubirous Bernadett. 1844 január 4-én született Lourdes-ban, szegény munkáscsaládból. Már gyermekkorában sokat kellett dolgoznia. 14 éves volt, amikor 1858 február 11 és július 16 közötti időben tizennyolcszor megjelent neki a Szűzanya. Mária azt mondta neki, hogy nem ebben az életben, hanem a túlvilágon teszi boldoggá. 

A jelenések miatt sokat zaklatták még az egyháziak is addig, amíg a jelenéseket hivatalosan el nem ismerték. Menekült mindentől, ami fölhívhatta rá a figyelmet. Soha senkitől egy fillért sem fogadott el, még családja javára sem. 

Családja körében türelmesen végezte mindennapi feladatait. Betegeskedett, ezért is gyötrelem volt számára mindig készen állni a látogatók fogadására és napjában hússzor is megszakítani mindennapi munkáját. Türelmes volt mindenkihez, és válaszolt az őszinte érdeklődők és gonosz kíváncsiskodók kérdéseire egyaránt. Legnagyobb vágya az volt, hogy eltűnhessen a világ szeme elől.

Jelen volt még, amikor Lourdes-ban megépült az altemplom.

Azután 1866 júliusában bevonult a Szeretet és Iskolanővérek Nevers-i kolostorába. Megnemértés, betegség és szenvedés volt itt is a sorsa. A novíciamesternő sok szenvedést okozott neki, mert Bernadett nem illett bele a kolostori élet megszokott sémái egyikébe sem. Elöljárói attól féltek, hogy Bernadettet kevéllyé és beképzeltté teszik a jelenések. Ezért úgy gondolták, minden alkalmat meg kell ragadniuk, hogy megalázzák. 

Nem fogták fel, hogy a kolostorba felvételét kérő 22 éves lány - aki különös isteni kegyelmekben részesült, aki a világ szeme elől el akar tűnni -, alázata gyarapításáról Isten a belső megvilágosodások révén gondoskodik. 

E belső világosságnál ismerte föl Bernadett az igazságot, mely teljesen áthatotta: az ember semmi, semmire nem képes, semmije nincs, ami ne Isten ajándéka volna és nem a kegyelem műve lenne az emberben. Ezért mindenben és minden mögött Isten akaratát látta.
Egy nap megmutatták neki annak a barlangnak a mását, ,,amely az ő mennyországa volt'', ahol a Szűzanyát láthatta, ,,aki oly szép, hogy az ember szívesen meghalna, hogy ismét láthassa''.
Egy nővértársa árgus szemekkel figyelte. Ekkor Bernadett hirtelen odafordult hozzá, és megkérdezte: Mit csinál az ember a seprűvel?
- Micsoda kérdés! Az ember fogja seprűt, és seper vele. 
- És aztán? 
- Aztán visszateszi a helyére. 
- Hol van a helye? 
- Hát az ajtó mögött, a sarokban! 
- Látod, ez az én sorsom - mondta az egykori látnok. - A Szent Szűz dolgozott velem, aztán a sarokba állított. Ott az én helyem, és boldog vagyok, ha ott maradhatok.'' 
Légszomja haláláig kísérte. Tüdővérzések és egyéb komplikációk léptek föl. Higgadt, békés természete és jóságos lelkülete miatt a legjobb véleménnyel volt háziorvosa. Ha nem volt ágyhoz kötve, akkor a betegszobában szolgálta testvéreit.

Elöljárói fogadalomra csak akkor engedték, amikor betegsége életveszélyesre fordult. 

Mindössze 35 évet élt. 1879 április 16-án halt meg a Nevers-i kolostorban. Utolsó szavai ezek voltak: ,,Szentséges Szűz Mária, Isten Anyja, imádkozz értem, szegény bűnösért!''

Holttestét épségben találták meg, amikor 30 év múlva felnyitották a sírját. Így látható "élő" teste (mert sejtjei élnek!) most is a templom oldalkápolnájában. 1925-ben boldoggá, 1933-ban szentté avatták.

Közbenjárását kérjük, mély alázatát, szerénységét, egyszerűségét kövessük.

Ő a Bernadett nevet viselő lányok és hölgyek védőszentje és példaképe!

Szent Bernadett életútja előtt a legnagyobb szeretettel meghajolok, közbenjárását kérem, és a Bernadett névre keresztelteket pedig névnapjukra (április 16) jó előre köszöntöm.