Adva van egy falu, és a legközelebbi város. Légvonalban 15 kilométer, de
köztük van egy marha nagy hegy. A megoldás nyilván a hegy átvágása, és
egy szép új út építése – de mindez a vidéki Indiában nem ilyen
egyszerű. Dashrath Mahnjhi egy kis faluban élt India Bihar államában. Szegény ember volt, akárcsak szinte mindenki a faluban. 1959-ben megbetegedett a felesége. Elvitte volna orvoshoz a legközelebbi városba, Gayába. Alig 15 kilométerre. De köztük van egy nagy hegy, így jókorát – 70 kilométert – kellett kerülni. Mire odaértek, az asszony meghalt. Dasrath szíve összetört. ugyanakkor nem zuhant apátiába. Nekiállt kijárni, hogy út legyen faluja és a város között. De – mondtuk már – szegény ember volt. Az állam hivatalnokai pedig nem arról voltak híresek, hogy kis falukból jött szegény emberek kéréseit hallgassák meg. Különben is, miért lenne az jó nekik, hogy egy névtelen kis faluból eljusson néhány szerencsétlen egy névtelen kisvárosba? Dashrathot rondán lepattintották. De őt nem olyan fából faragták, hogy csak úgy le lehessen pattintani. Fogott egy kalapácsot, egy csákányt, és felment a hegyre egyedül. És elkezdte bontani a követ. Apránként, minden nap egy kicsit. Aztán jöttek többen is faluból. Mire a “hegyi ember” maghalt, már híres lett. Kapott is szép dísztemetést, és az utat, amit ő épített szinte egyedül, róla nevezték el. Azután az állam elhatározta, hogy kap burkolatot is. Sőt, Bihar főminisztere (annak az elöljárónak az utóda, aki meg sem akarta hallgatni az öreget) a legmagasabb állami kitüntetésre terjesztette fel a hegyi embert. A halála után, természetesen. De nemzeti hős lett belőle és videó is készült róla: íme:
https://www.youtube.com/watch?t=190&v=xAVUDKw4AIk
globoport.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése