Maradj velünk!

Az Eucharisztia szerzését, Jézus új és örök, felbonthatatlan szeretetszövetségét ünnepeljük. Az apostolok az Úr Jézus halottaiból való feltámadása után visszatekintve érezték át ennek az estének és történéseinek egyedülálló voltát. Így vagyunk most mi is, földi zarándokok, hogy Istennek ezt a gyöngéd szeretetét, ezt a szent misztériumot, ahogyan nekünk adja magát, szóval kifejezni nem nagyon tudjuk, csak megsejteni engedi az Úr annak, aki helyes lelkülettel ünnepli e közösségteremtő szentséget. A Jézust szerető lelkek felismerik Urunkat e szentségben, aki belülről tanítja és vezeti választottjait. Isten szolgája Prohászka Ottokár püspök idézi az Élet igéiben Bona kardinálist: „Quid possunt docere libri, quod Deus praesens melior non doceat!” Azaz: "Mit taníthatnak a könyvek, amit a jelenlévő Isten jobban nem taníthatna." Ez a felismerés a hit ajándéka. 

Miért is adta magát Jézus nekünk?

Az olvasmányok a húsvéti vacsorára összpontosulnak (Kiv 12, 1-8. 11-14).

Isten, a húsvéti bárány vére által – amely helyettesítő áldozat volt – Egyiptomban megőrizte a Izrael elsőszülötteit és elindította népét az ígéret földje felé. A zsidóknak ezt a szabadítást felidéző és közösségteremtő szertartást minden évben meg kellett ismételniük. Az Úr tiszteletére megült húsvét évenkénti ismétlése nemcsak visszatekintés volt, hanem ébren tartotta a jövő reményét, amit a Messiás valósít meg. 

Jézus az ószövetségi húsvét ünnepét választja az ő húsvétja megalapítására, amikor őt, az igazi „tökéletes bárányt” áldozzák fel a világ megváltásáért. Ezzel a bűnből való megszabadítás és a csodatétel is bekövetkezett, csak másképpen, mint ahogy azt a nép várta.

Jézus megcselekedte a csodát az utolsó vacsorán (Jn 13, 1-15). Ez a csoda az Eucharisztia, melyben szentségi módon a kenyér és bor színében önmagát adta apostolainak. Ez a legnagyobb csodának - Jézus keresztáldozatának és feltámadásának -, elővételezése. 

Amikor az utolsó vacsora emlékét ünnepeljük, misztikus módon megadjuk Istennek az Őt megillető dicséretet és hálát, s kieszközöljük magunknak a bocsánatot és Isten segítségét egész életünkhöz. Ezzel együtt kijutunk a földi vándorút megpróbáltatásai közepette a bűn rabságából Isten gyermekeinek a szabadságára.  

"Veletek vagyok minden nap a világ végezetéig“ (Mt 28,20) - ígéretét mindennap valóra váltja. Mivel jelen van az Oltáriszentségben, ezért van templomunk, oltárunk, papságunk, liturgiánk, mert minden az Eucharisztiában jelenlévő Krisztusért van, Krisztus meg értünk. Az Oltáriszentségben személyesen Jézust kapjuk, ”az égből alászállott élő kenyeret” (Jn 6,51), és vele nekünk adatott az örök élet záloga.” Krisztussal van életörömünk, életgazdagságunk. 

Ebben a sorvasztó világban, kérjük mi is bizalommal Urunkat mint az emauszi tanítványok: maradj velünk, te légy életünk és feltámadásunk.