A jövőre koncentráljunk

A II. világháború idején, Dietrich Bonhoeffer (1906-1945) német lelkész tiltakozott a birodalom szörnyű tettei miatt. 1943. áprilisában bebörtönözték. Onnan írta: „Csak valami egészen lehetetlen dologtól újulhat meg a világ. És ez a lehetetlen dolog Isten áldása.” Az amerikai csapatok már Berlinben jártak, amikor Bonhoeffert 1945. április 9-én felakasztották a flüssenbürgi lágerben. Utolsó levelében írta: "Ez a vég számomra az élet kezdete…" Három hónappal letartóztatása előtt eljegyzett egy fiatal lányt, Maria von Wedemeyert, akinek édesapja és bátyja a fronton haltak meg. Hozzá írt leveleiben megrendítő módon tanítja, vannak olyan pillanatok, amelyeken „csak úgy tudunk átmenni, ha erősen a jövőre koncentrálunk”. Családok, közösségek és népek története igazolja, hogy csak azok maradtak meg a viszontagságok idején, akik a jövőre figyeltek. 

Ezekiel próféta a babiloni fogság idején rejtély és példázat által szólt Izrael házához, amelyben nemcsak a jelent tárta fel, hanem a maradék számára messiási távlatról beszél (Ez 17, 22-24). Ugyanis Kr. e. 597-ben Nabukadnezár babiloni fogságba vitte Jojachin királyt (ő a cédrusfa hegye), de igyekezett tiszteletben tartani az ország hagyományait, szokásait és ezért Júda királyi családjából Cidkiját tette királlyá (ő a cédrus hajtása). Cidkija pedig Egyiptom fele hajlik, elbizakodottságában megszegte az esküt, ezért megalázta az Úr. Babilon 587-ben elpusztítja Jeruzsálemet, a túlélőket idegen földre hurcolják, az ország fölé még ekkor sem babiloni helytartót rendel Nabukadnezár, hanem Júda egyik főemberét, Gedalját. A fogságba hurcolt Jojachint Nabukadnezár utóda, Evil Merodák kihozatja a börtönből, asztalához ülteti és élete végéig megbecsüli, mint királyt. Így valóban ő volt az utolsó dávidi király és az utolsó júdeai király is. Vele megszűnt a királyság intézménye Izraelben. 

A messiási időben mégis ebből a dinasztiából választ az Úr uralkodót, aki nem emberi szövetségre, hanem az Úrra épít. Jézus is szívesen használta beszédében a keleti ember képeit, mert természetes és alkalmas volt az isteni igazságok közlésére. A kép tovább gondolásra, elmélyülésre készteti az embert, és így lehetővé teszi, hogy bizonyos mértékig maga fedezze fel az igazságot. Jézus egyháza, Isten országa az, amely által megújul a világ (Mk 4,26-34). A szerény kezdetből terebélyesedik majd hatalmas fává, ahol a pogányok is otthonra lelnek. 

Isten igéje, amit szívembe fogadok, abban erő rejlik, akárcsak a magban. Isten igéjéből az öröklét dimenziói bontakoznak ki. Az igehirdető pap vagy hívő, a gyermekét Isten igazságaira oktató szülő elhinti a magot és ezzel megteremti a feltételét annak, hogy valakinek a szívében ez a mag termést hozzon, élete értékessé váljék (2Kor 5,6-10). Az érdemi rész az igében rejlő erő. Ez pedig az abszolút jövőre irányul. Jézus nem ígért követőinek könnyű életet, csak örök életet. Azt kérte, hogy keresztünket naponta vegyük fel és kövessük. Ezt az igazságot figyelmen kívül hagyni, tragédiához vezet.

 

„Én, az Úr szóltam és meg is cselekedtem.” Ez 17,24

Darvas-Kozma József