5. Legyen sok barátod és kevés bizalmasod! - ezt a
tanácsot adta életszabályul Arisztotelész növendékének, Nagy Sándornak. Indoklásul
hozzáfűzte: akinek sok a bizalmasa, semmi se hiányzik, hogy elárulják.
Mindenki
tapasztalhatta, hogy az emberek nagyon könnyen visszaélnek jóságunkkal és
egykettőre semmibe vesznek, mihelyt velük bizalmas lábon érintkezhetnek.
Vannak olyan lények, akik egy kupéban való együtt utazást már jogcímnek
tekintik, hogy élettörténetedet, terveidet, családi körülményeidet, titkaidat
hegyiről-tövire kihallgassák. Az ilyen emberek nagy hévvel keresik a mások
társaságát, de éppen olyan könnyen meg is unják egymást.
Igen okosan cselekszik
az, aki az emberekkel szemben a helyes tartózkodás bizonyos nemét tanúsítja a
nélkül, hogy ez rideg zárkózottsággá fajulna.
A szíved sohasem szabad és kell egészen feltárni (kivéve a gyóntatószéket!), ha meg akarjuk tartani egyéniségünk varázsát és vonzóerejét.
Egy nagy emberismerő mondja könyvében: Jelenj meg mindig úgy az emberek között,
mintha új és idegen volnál. Ne menj túl messze az emberektől, mert megfagysz...
se túl közel, mert megégsz.
A másik ok, amiért szívünk szentélyét őrizni kell,
mert a túl bizalmas közlékenység igen gyakran esik áldozatul az alacsonyrendűek
gonoszságának.
A túl őszinte ember nyitott szekrény, amelynek tartalmából
mindenki azt veszi ki, ami szeme-szájának kívánatos.
Eltekintve, hogy az
emberek attól követelnek egyre többet, aki a zsebével rendelkezésünkre áll, de
aki szívét is kitárja, a legtöbb ember egy-kettőre tisztában van a túlságos
őszinték gyenge oldalával és csakhamar eljön a pillanat, amikor ezzel vissza
fog élni. Szükség nélkül tehát senkit se avass be magánügyeidbe, tanuld meg megtartani titkaidat, mert sohasem
tudhatod a bizalmas nyíltsággal elmondott dolgok kinek kerülnek a kezébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése