Légy bölcs, és segíts bölcsen élni!

Amikor lét- és erkölcsi kérdésekről van szó, néha elhangzik ez a felületes kijelentés: mi a 21. században élünk. Így igaz, de a harmadik évezred elején sem változott meg a természeti törvény. Ezért nem élhetünk felelőtlenül. Az életet helyesen élni csak bölcsen lehet. 

Az egyszerű ember is lehet bölcs. Az iskolázottság nem jelenti azt, hogy az illető bölcs is. A tanult ember a világ sok részletét ismerheti, de mit ér ha ebben a nagy labirintusban nem látja meg élete célját?

A bölcs olyan ember, aki madártávlatból is látja az élet összefüggéseit, a végső célt. Egy kenyai néger mondta: „Ti, európaiak, értékes, szép órákat viseltek kezeteken, de soha sincs időtök semmire. Nekünk nincsenek drága, tetszetős óráink, de van időnk mindenre”. 

Aki napi gondjai között időt szentel, hogy lelkét az élet szerzőjéhez, Istenhez emelje, az bölcsességre jut. A kinyilatkoztatás világánál érthető az élet célja, a világ javainak eszköz volta. Ez is bölcsesség. Bölcs dolog életünkben első helyre állítani Istent, és törvénye szerint besorolni más egyebet. „A bölcsesség kezdete az Úr félelme, és a Szentet ismerni – az az okosság” (Péld 9,10). Vagyis életünket tartsuk naponta az Istentől Istenhez vezető szeretetpályán. 

A Hargita nyugati oldalán fekszik Szentegyháza, Kápolnás és Lövéte. E falvakban sajátos köszönés járja. Minden búcsúzáskor, elváláskor így köszönnek egymásnak: „Isten maradjon!” Villámcsapás, gondatlanság miatt gyakran leégtek a porták. Azt viszont szívükbe vésték, ha hisznek Istenben, akkor az elhamvadt házak, csűrök helyett Isten segítségével újat építhetnek. Mindenféle megújuláshoz hit kell. „Isten maradjon!” – köszönés a nép hitből történő építkezését hirdeti, mint a székelykapuk felirata: „Épült Isten segedelméből”. 

Az igazi bölcsesség, az igazi jó felismerése és követése (Bölcs 2,12. 17-20) még áldozatok árán is. Az ösztönös vágyaktól hajtott migráns fanatizmus nem viseli el azt, aki nem úgy hisz és él mint ők. 

Az egyház a szenvedő igazakban az Üdvözítő előképét látta. „A kereszténység sajátos titka abban áll, hogy csak az jut el a világosságra, aki az igazságot teszi is. Nincs más lehetőség Krisztus megértésére, mint hogy megtegyük szavát, éljük életét, beléje változzunk át.” (Reinhold Schneider +1958) Csak a jóság emel mások fölé és az Isten országába (Mk 9,30-37). Erre tanít és erre példa Jézus élete, szenvedése, halála és feltámadása. Isten országának alapvető lelkülete a szolgálaté. Csak a szolgáló szeretet által lehet élő közösségre lépni Krisztussal és az Atyával, nem a hatalom keresése és hajszolása útján. Aki szolgálni akar, akkor a kicsiket, a gyöngéket, a szegényeket, a rászorulókat kell szeretettel szolgálnia (Jak 3, 16-4,3). Ez a felülről származó igazi bölcsesség a jóság vetőmagja, amiből a szolgáló szeretet gyümölcsei teremnek: az Istennek tetsző, békés, igaz élet jó cselekedetei.

„Az Úr oltalmazója életemnek!” Zsolt 53,7.

**

Segíts helyes szándékkal kérni

Azt tartja a közmondás: „Segíts magadon, az Isten is megsegít!” Vagyis: a pénzt nem kiimádkozni kell, hanem megdolgozni érte. Az egészségért nemcsak az Úrhoz kell könyörögni, hanem gyógykezeltetnie kell magát a betegnek. Fokozottan áll ez a mondás az emberi együttélés szépségére, harmóniájára. – Ki ne óhajtaná a békességet, összehangoltságot, megértést az emberi közösségekben? Családban, baráti körben, rokonságban, szomszédok között, munkahelyen, de mindenütt, ahol emberek összejönnek, az autóbuszon és mindenütt? Ki szélesítve a kört: népek, országok és földrészek közötti összehangoltságot is szeretnénk.  És mégis, milyen ke­vés az igazán megértő közösség, milyen kevés az összetartás, az egyetértés! – „Nincs semmitek, mert nem kértek.” A békességet, a szeretet uralmát kérni kell. Nemcsak akkor, mikor már hiányzik, hanem mindig, akár a mindennapi kenyeret. Naponta kell imádkozni érte, ha megvalósítható, közösen, családi ima keretében. – „Kértek ugyan, de nem kapjátok meg, mert rossz szándékkal kértek.” Ha békességért imádkozunk, ez szokott mögötte lenni: Legyen úgy, ahogy én akarom! Legyenek mások a többiek. Engem értsenek meg. Engem szeressenek. Hozzám alkalmazkodjanak. Hozzám legyenek kedvesek. Ők uralkodjanak hangulataikon, for­duljon meg az ő szívük. – Tehát még az imádságunk háttere is önzés. „Ahol önzés honol, ott zűrzavar van és mindenféle hitványság.” Ha meghallgatást óhajtok, azt kell kérnem, segítsen Isten megteremtenem a békét magam körül.  – „Honnan vannak veszekedések köztetek? Onnét, hogy bűnös vágyak igyekeznek uralomra jutni tagjaitokban.” Kérem tehát, hogy én magam is észrevegyem magamban ezeket a bűnös vágyakat, ha már környezetem úgyis észrevette. Kérem, hogy legyetek tiszta, békeszerető, méltányos, engedékeny, másokkal törődők. Ne azért imádkozzam, hogy szeressenek, hanem hogy engem lehessen szeretni, olyanná tudjak válni. Nagyon nehéz jónak lenni. De legalább az imádságom legyen jó. Legalább az ne legyen önző, minden felelősséget másokra hárító, mindig másoktól követelő. Hiába adna békét az Úr, ha „bűnös vágyaitokban elpazaroljátok”.

Uram, taníts meg jó, helyes szándékkal a te Lelkedben imádkozni!