Magyarok Nagyasszonya ünnepe a Szent Péter-bazilikában

Október 8-án, Magyarok Nagyasszonya ünnepén Erdő Péter bíboros vezetésével szentmisét mutattak be a Szent Péter-bazilika altemplomában található Magyarok Nagyasszonya-kápolnában, a kápolna felszentelésének 35. évfordulóján.

Az ünnepi szentmisén Veres András szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke; Német László nagybecskereki megyéspüspök, továbbá Somorjai Ádám OSB, a szentszéki államtitkárság munkatársa; Kovács Gergely, a Kultúra Pápai Tanácsa irodavezetője; Németh László, a Szent István Ház igazgatója, olaszországi magyar főlelkész; Tóth Tamás, a római Pápai Magyar Intézet (PMI) rektora; illetve az intézet növendékei; Harsányi Ottó ferences, a római Pápai Antonianum egyetem erkölcsteológusa; Melo Lajos domonkos, a Santa Maria Maggiore-bazilika magyar gyóntatója és az örök városban szolgáló magyar papok koncelebráltak.
A búcsúünnepen részt vettek Kocsis Fülöp metropolita, a Rómában szolgálatot teljesítő magyar diplomácia képviselői, a római Német-Magyar Kollégium növendékei, a helyi magyar közösség tagjai és az erdélyi csíkszépvízi kórus zarándokai is.
Erdő Péter bíboros homíliájában a Mária-tisztelet közép-európai gyökereiről és a Szűzanya-ábrázolás főbb motívumairól beszélt.
Alakja fénysugárként jelenik meg, akár a Hold, amelyik a Nap sugárzását veri vissza. Ez arra utal, hogy Krisztus világossága Szűz Mária alakján kiemelkedő módon tükröződik – fogalmazott a bíboros. – Úgy is szokták ábrázolni világosságát mint hajnali csillagét, vagy mint tengernek csillagáét, ahogy a himnusz szólítja meg Máriát: „Tengernek fényes csillaga, Isten édesanyja”. A hajósok életében a tengeri csillag mutatta a helyes irányt. Ugyanarról van tehát szó, mint a bölcsesség esetében: szükségünk van arra, hogy egyénileg és közösségileg, magyar népként is helyes iránymutatást kapjunk, ne csak e világ bölcseitől, hanem magától az isteni bölcsességtől.
Ezért történelmünk egy érdekes pontján egyik legnagyobb magyar katolikus hitszónokunk így beszélt erről: „Tenger a világ, zivataros; népek és országok csak zátonyokon állnak, nincs maradandó városuk. De azért az Isten terveit kell minden népnek küzdve, tűrve, haladva, fejlődve megvalósítani, s biztosítani létét az idők tengerében. Magyarország kis sziget idegen népáradatban, hullámok csapdossák; aggodalmak, remények járnak fölöttünk; tengerünk nemigen van, amely nemzeti haladásunkat, gazdagodásunkat előmozdítaná, melynek leheletétől hősök és szentek lelkesülnének, de a »Tenger Csillaga« mégis mosolyog felénk. Kilencszázados történetünk verőfényében éppúgy, mint mély árnyaiban, ott látom alakját, amely az égből leszáll, s megáld; hallom nevét, amely a királyok és hősök nevei mellett és fölött hangzik mint angyalének; ez az alak, ez a név: Mária” – idézte Prohászka Ottokár püspököt Erdő Péter.
Szent István neki ajánlotta föl országunkat, az ő pártfogását kérjük a mai nehéz történelmi körülményeink között, amikor nagy szükségünk van az eligazításra – hangsúlyozta homíliájában a bíboros.

Az első eligazító szó pedig a szeretet szava. Ha belegondolunk abba, hogy a népeknek lehetnek pártfogói; hogy Szűz Máriát a saját édesanyjaként tiszteli Közép-Európa szinte minden népe, akkor rádöbbenünk, hogy talán a népek sokfélesége is megfelel az isteni gondviselésnek – mutatott rá a szónok. – Ennek aktualitását mutatja Ferenc pápa nagy természetvédelmi enciklikája, amelynek tanulmányozása során föltesszük magunknak a kérdéseket: Miért értékes a természet? Mitől jobb az állatok és növények gazdagsága, mint egy kősivatag? És rájövünk, hogy a teremtésben, az Istenhez való viszonyban találja meg mindez az értékét. Még hangsúlyosabban igaz ez az értelmes emberi világra, az egyes nemzeti kultúrák, nyelvek, történelmi tapasztalatok gazdagságára, amely a Teremtő akarata szerint kialakult olyan érték, amely ma is gazdagít, segít, hogy emberségesebben tudjuk megoldani az élet új kérdéseit. Segít abban, hogy összetartó közösségek szülessenek: a családon kívül a nemzet is egy olyan természetes közösség, amely értékeket hordoz és továbbít. Vigyázni kell azonban ezen értékek helyes használatára, hogy ne essünk a túlzott nacionalizmus, a sovinizmus csapdájába, vagy a családi összetartozás ne torkolljon például protekcionizmusba vagy egyéb hibákba.
A Szűzanyára tekintsünk, aki egyszerre tud az összes nép édesanyja lenni, hogy megtaláljuk benne a választ is: a helyes önértékelésünk mellett a többiek megbecsülését – buzdított a bíboros. – Ez az, ami a keresztény szemlélet szerint a nemzetek igazi arcát megrajzolja. Európa a Gondviselés terve folytán olyan kontinens, talán az egyetlen, amelyik csupa nemzetállamból áll; ahol az országok nyelve, hagyománya, kultúrája valamilyen szinten összekapcsolódik.
Ez nem a múlt egyfajta zárványa, amit minél előbb el kell felejteni, hogy a haladás gyorsabban juthasson előre, mint ahogy nem ilyen dolog a család sem, hanem ma is aktuális, ma is értéket hordoz. Ennek az értéknek nemcsak az őriztetéséhez, ahogy Ferenc pápa mondja, hanem az erőforrásként való használatához kérjük a Boldogságos Szűzanya pártfogását és a magyar szentek, különösen Szent István közbenjárását – zárta a vatikáni magyar kápolna búcsúján mondott szentbeszédét Erdő Péter bíboros.

* * *

Németh László olaszországi magyar főlelkész szerkesztőségünknek jelezte, hogy a magyar kápolna felszentelésének 35. évfordulójára a Szent István Társulat kiadásában megjelent, a kápolnát bemutató füzet javított kiadása.

A római Magyarok Nagyasszonya-kápolna


A középkori Szent Péter-bazilika mellett Szent István király magyar zarándokházat alapított, melynek II. Szilveszter pápa ajándékaként kápolnája is volt. A kápolnát 1776-ban a bazilika új sekrestyéjének építésekor, megváltási díj fizetése után lebontották. Újjáépítése elmaradt.
A mai kápolna megalkotásának gondolatát először Ádám György prelátus, a külföldi magyarok szentszéki képviselője vetette fel, Lékai László érsek magáévá tette, kérésére Boldog VI. Pál pápa engedélyezte. Az épület 1980-ban készült el, október 8-án szentelte fel Szent II. János Pál pápa.
A tervezésben részt vettek Brestyánszky Ilona, Gerő László és a Képzőművészeti Lektorátus. A 11 m × 4,5 m-es, dongaboltozatú kápolna szentélyében az egész falat betöltő dombormű látható: hat szkíta aranyszarvassal és honfoglaláskori tarsolylemezek mintáitól ihletett, stilizált, szimbolikus életfával. Ezen függ Varga Imre magyaros vonású Madonnája, karján a Gyermekkel.
A kápolna jobb oldalán két félkörív alakú nyílás és lépcső vezet a folyosóra. Szent István király bronzszobra, Varga Imre műve, az oltárhoz közel eső, első lépcsősoron áll, jobbjában a magyar Szent Korona.
Az oldalfalakra tizenkilenc kő dombormű került: Csíkszentmihályi Róbert (Boldog Erzsébet, Boldog Dominici János, Szent Hedvig), Kiss Sándor (Boldog Gizella, Szent Erzsébet, Szent Margit), Kiss Kovács Gyula (Szent Imre, Skóciai Szent Margit, Portugáliai Szent Erzsébet), Kiss Nagy András (Szent László, Szent Piroska, Szent Kinga), Kő Pál (Szent Adalbert, Szent Gellért, Boldog Özséb) és Marton László (Boldog Jolánta, Boldog Szalóme, Magyar Szent Mózes, Toulouse-i Szent Lajos) alkotásai.
A kápolna 2001-ben és 2004-ben két újabb domborművel gazdagodott: Lebó Ferenc Boldog Apor Vilmost és Oláh Éva Arré Boldog Batthyány-Strattmann Lászlót ábrázoló alkotásával.
A kápolna hátfalán Tóth Imre három méter átmérőjű bronz domborművén négy magyar vonatkozású pápa látható: II. Szilveszter, a Szent Korona küldője; III. Callixtus, a déli harangszó elrendelője; VI. Pál, amint átadja Lékai bíborosnak a kápolna modelljét; valamint II. János Pál, aki fölszentelte a kápolnát.

Magyar katolikus lexikon

Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Gedő Ágnes
Magyar Kurír