Forrás: obiectiv.info
Olvassuk el Sebők Mihály írását:
Katonai szolgálatomat Medgidián teljesítettem 1971-1972-ben a „01248 Mecanizat Călugăreni” nevű alakulatnál. A „regiment” parancsnoka abban az időben Pîrlogeanu Roland ezredes volt, ízig-vérig katonaember. Szigorú, de igazságos volt. Mindenki tisztelte őt, de ugyanakkor rettegtünk is tőle. Gyakran, amikor a katonák gyengeségeit észlelte így mennydörgött ránk:
- Vágjátok el a vénámat a kezemen, hogy meggyőződjetek, ereimbe kaki színű vér csordogál, mint a ruhámé, amelyben felesküdtem a hazának! Többféle nemzet fiai vagytok itt, de egyek, mert elsősorban katonák vagytok, egyformák és egyenlők! Mert a golyó sem válogat, hogy kivel végezzen, és mert a hazátok egy, amit meg kell védeni életetek árán is! Nem tudunk sikeresen harcolni és dolgozni, ha egymást származásotok miatt gyűlölitek!
A magyarok és akkor még a szászok nagy többségben foglalták el a fontosabb tisztségeket, mind tisztesek, konyhások, raktárnokok, díszőrség, különböző mesterségek gyakorlói, kürtös és még a disznóneveldében is magyarok és szászok voltak. Az én feladatom az volt, hogy gyakorlatozás mellett írni, és olvasni tanítsam századunk analfabétáit, akik voltak vagy húszan.
Pedig abban az időben dühöngött legjavában a kommunizmus és a Kárpátok géniusza vezetett. Mivel jobb a mostani demokratikus rendszer, ha még a hadügyminiszter úr is fenyegeti az ország állampolgárait, csak azért mert magyarok?
Nem tudom él-e még Pîrlogeanu Roland úr? Ha igen, tegye tiszteletét nála Dusa úr, tolmácsolja neki tiszteletemet, jókívánságaimat, és tanuljon ő is tőle, mert manapság ritka az ilyen vezető Romániában.
Meddig kel még önöknek hangsúlyozni, hogy az autonómia, vagy önrendelkezés nem sérti az alkotmány első cikkelyét, nevezetesen Románia integritását, több cikket írtunk már ezzel kapcsolatban és olyanok is, akik képzettek ebben a témában. Az eredmény ugyanaz, makacsul nem akarnak tudni érveinkről! Azt is bizonygatják, hogy etnikai alapon nem lehet önrendelkezés. Hol van az erre vonatkozó törvény? Sehol. Ezt csak önök találták ki!
A trianoni diktátummal önök nem csak Erdélyt kaptak, hanem annak lakosságát is és egy sor kötelezettséget. Többek között azt is, hogy a nemzeti kisebbségeknek önkormányzatokat biztosítanak, és mesterségesen nem változtatnak etnikai arányokat. Az önkormányzat demokratikus találmány, amely nem sérti az alkotmányt! Nem olyan rég törvényszéki ítélet született Romániában arról is, hogy az autonómia emlegetése nem ütközik törvénybe. Amikor bekerültek az Európai Unióba, szintén kötelezték önöket erre, valamint a nemzeti kisebbségek védelmére, de nem úgy hogy közben irgalmatlanul asszimilálják őket, mint ahogy teszik.
Mert tény az, hogy három és fél millió magyarból megmaradt másfél millió, nyolcszázezer német szászból harmincezer, örményből és zsidóból elhanyagolható számú. Öt millió romával viszont rendelkeznek, de ebben sem telik majd örömük, ha egyszer nemzeti öntudatukra ébrednek!
Mit gondol Dusa úr, miért menekülnek sírva az észak afrikai migránsok, ha véletlenül Románia területére tévednek? Na, miért?
Mert a világ tudja és önök is, hogy Románia mostohán bánik a más nemzetiségűekkel! Még az a sárkunyhóból elindult iskolázatlan bennszülött is tudja, hogy Romániába nem szabad menekülni. És itt van egy furcsa jelenség, hasznot húzni az összeférhetetlenségből.
Ön most ahelyett, hogy az ország védelmével törődne, és ezen dolgozna, a székelyföldi románság élére áll azért, hogy összeugrasszon bennünket, és egyúttal okot találjon a fenyegetőzésre. Hogy közölje velük a hamis aggodalmát, miszerint a kevesebb létszámú románság nemzeti identitása veszélyben van, mert a székelyföldi nem román többség elnyomja őket, ugyanis ezt ők még nem tudták! De honnan is tudhatták volna, amikor még nincs két emberöltője, hogy ide betelepedtek?
Mondja Dusa úr, önt, amikor a székelyföldi románság elnyomásával uszít, nem zavarja az a tény, hogy folyamatosan és minél nagyobb számban jönnek közénk román nemzetiségűek? Akik jól érzik magukat itt, és mikor azt kérdezzük, hogy mivel nyomjuk el őket pontosabban, legyintenek, és azt mondják, hogy ez csak a nacionalista politikusok hisztériája, de ők nem kívánnak beleavatkozni.
Dusa úr! Értelemmel bíró ember nem telepedik ott le ott, ahol elnyomják, megalázzák, mostohán bánnak vele. Példa erre a Románia határán áttévedt migránsok kétségbeesett viselkedése. De, ismétlem: a román nemzetiségűek szívesen telepednek meg Székelyföldön, mert azt mondják itt minden más. Nincs akkora zaj és rendetlenség, az emberek nem lopnak, kedvesek, befogadóak, civilizáltak, igényesek és magas kultúrával rendelkezők.
Beszéltem Székelyföldi kulturális vezetők némelyikével. A Székelyföldi román kultúra és identitás azért kíván javítani valót, mert elsősorban a betelepedett románság részben elszakadt ősi kultúrájától, mint a moldvai, olténiai kultúrától és identitástól. Másodsorban nincsenek kellő számban olyanok, akik pályázatokat írnának, vagy kultúrcsoportokat indítanának, de van egy bizonyos fokú érdektelenség is. Már azon gondolkodunk, mondta az egyik ismerősöm, hogy mi magyarok pályázzunk román kultúrára, román táncokat, népdalokat és előadásokat tanítsunk be, de ennél tenni többet nem tudunk.
Itt Székelyföldön egy jóval fejlettebb identitástudatot, kultúrát, és viselkedést találtak, ami féltékennyé tette őket, ugyanakkor beismerik, hogy van tanulnivalójuk. De ez nem azt jelenti, hogy félniük kellene, és nem is félnek, mert nincsenek veszélyben! Ha egyszerű logikával gondolkodunk is, ki nem hagyja őket ünnepelni, templomaikban imádkozni, román zenére táncolni, dalolni, verset mondani román irodalmat olvasni, szokásaikat megtartani? Ezeket mi nem tehetjük meg helyettük, mert nekünk van saját kultúránk és identitásunk. Vagy azt kívánnák, hogy mennyünk el láb alól, saját földünkről? Ezt nem hiszem, az egyszerű román ember nem ilyen, erről megbizonyosodtam!
Hanem vannak maroknyian fontoskodó, feltűnni akaró álhazafiak, akik azt szeretik, ha valakire mindig acsaroghatnak, és ha nem volna kire, akkor saját magukkal tennék. Csak azt nem értem, miért nem tűnik fel a népnek, hogy nevetségessé váltak? Ugyanis a helyzet hasonló ahhoz a komédiához, mint amikor egy jól megtermett asszonyság a törvényszéken rámutat egy negyven kilós nyápic férfire és így panaszkodik: – Ő volt az, aki megerőszakolt!
Ha venné a fáradságot és fellapozná a történelemkönyvet, de nem akármelyiket, hanem az elismertebbet, abban azt olvasná, hogy a román nemzetiségű bevándorlók a tizennegyedik század végén kezdenek beszivárogni Havasalföldről és Moldvából. Azért hogy a szüntelenül hadakozó, és fogyatkozó magyarságot pótolják hűbéruraink. Ez a folyamat évszázadokig tartott. Az Erdélyben települt román parasztoknak összehasonlíthatatlanul jobb élet jutott, mint az Óromániában. Nem voltak hadkötelesek, gond nélkül szaporodhattak, mígnem Erdély területén többségbe kerültek. És nem igaz az, hogy kizsákmányolták volna, legalábbis nem kegyetlenebbül, mint a magyarokat. Mert különben nem jöttek volna akkora nagy tömegben, hogy túlszárnyalják az őslakósok számát. Mára már csak Székelyföld maradt meg bizonyos fokú tömbmagyarságnak, de már ott is folynak az etnikai manipulációk különböző ravasz fondorlatokkal, ha kell nemzetféltés címén is!
Kinek van szüksége Dusa úr, az elmondottak tükrében segítségre? Annak, aki hódít vagy annak, akit meghódítanak, és felszámolni akarnak? Persze önök az igazságot mesterien tudják forgatni saját maguk felé!
Ponta úr önt a székelység szakértőjének, specialistájának, mindentudójának tartja, ám ebben mindketten tévednek. Mert ha az volna, tudná, hogy a székelyeket nem szabad alábecsülni, fenyegetni, piszkálni, mert nem lehet őket megfélemlíteni!
A történelmük minden népnek a bizonyítéka, a székelyeké is, a románoké is egyaránt! Másrészt, mint ahogy Pîrlogeanu Roland úr is mondta: „nem lehet egymást gyűlölve egy csoportban dolgozni vagy harcolni”!
A következő eseményről biztosan tud, mert az tantárgya is lehetett a kadétiskolában. A román függetlenségi háborúnak, amely 1877–1878-ban zajlott le orosz segítséggel, megvoltak a maga okai. De az ok mellé indok is kellett, mint ismeretes az indokot a török hadihajók kegyetlenül szemtelen viselkedése váltotta ki. Ugyanis elhajózva a román partok előtt nem állták meg, hogy a parti településekre ágyútüzet ne zúdítsanak. Az akkori román kormány egy darabig megalázkodva tűrte az ágyútüzet, mígnem egy adott pillanatban ők is visszalövettek. Innen kezdődött a függetlenségi háború, melynek következtében Törökország elveszítette fennhatóságát a román gyarmatai fölött.
Én most nem fenyegetőzni akarok, mint ahogy ön azt megtette számtalanszor, de nem csak ön, hanem a legtöbb karrierre törő román politikus is. Mert ki vagyok én egy hadügyminiszterrel szemben, akinek akkora a hatalma, hogy ha csak fenyegetőzik is saját állampolgárai ellen, már katonái harcra készülnek azzal a mentalitással, hogy, saját apámat is keresztüllövöm?!
Tehát azokat a fenyegetéseket, amelyekkel önök az erdélyi magyarságot bombázzák egyre sűrűbben egy adott pillanatban, ha megunjuk, mint önök, ahogy megsokallták a török kartácstüzet, esetleg mi is védekezni leszünk kénytelenek, és szövetségeseket nyerni meg magunknak!
Dusa úr, legközelebb, amikor valótlan bűneinkért fenyegetni akar, mellőzze az önéit, és akkor, ha barátság nem is de béke lesz közöttünk!
erdély ma
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése