A
kibontakozó isteni mű
Az ógörög bölcsek arra
törekedtek, hogy tanítással és önneveléssel erényesebbé tegyék tanítványaikat.
A kereszténységnek nem az a célja, hogy erényesebbé tegyen bennünket, hanem az,
hogy Isten élete bennünk is kibontakozzék, összekapcsolja az embert az
Istennel. Ennek következménye, velejárója az erényes élet. Sok ember erényes
tettei nem annyira belülről fakadnak, hanem inkább külső eredetűek, mint
ahogyan a karácsonyfa sem termette azokat a gyümölcsöket, amelyek díszelegnek
rajta. Idén a Nemzetközi
Gyermekmentő Szolgálatot támogatja a közmédia Jónak lenni jó! jótékonysági műsora. A beteg gyermekek gyógyítására,
a sérült gyermekek fejlesztésére, terápiájára folyik a gyűjtés a Jónak lenni jó
elnevezésű kampányában. Mindez jó alkalom arra, hogy aki másképpen nem
adakozna, de most a reklámért megteszi. Jézus éppen ettől óv bennünket:
„Ügyeljetek, hogy a jót ne az emberek szeme láttára tegyétek, azért, hogy
lássanak benneteket. Így semmi jutalom nem vár rátok mennyei Atyátoknál. Amikor
tehát alamizsnát adsz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a
zsinagógában és az utcán, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony mondom nektek:
megkapták jutalmukat. Te úgy adj alamizsnát, hogy ne tudja a bal kezed, mit
tesz a jobb. Így alamizsnád titokban marad, és Atyád, aki a rejtekben is lát,
megjutalmaz. (Mt 6,1-4) Nem elégedhetünk meg az ösztönös, vagy megszokott
szeretetgyakorlatokkal, hanem Isten mélyebb megismerésén kell alapulnia
erkölcsi életünknek. Ez a hitélet, amely nem igazi tettek nélkül és
viszont a tettrekészség is tartalom
híján van Isten ismerete nélkül. Isten megismertette magát a történelemben, mégpedig
a hozzánk való viszonyában. Isten hűségének és szeretetének bizonysága, hogy a
fogságot felváltja a hazatérés. Isten vezeti vissza népét az ősi földre, úgy
mennek, mint királyi sarjak. Számukra a göröngyös utak is simává válnak. A fák
árnyékot nyújtanak (Bár 5,1-9). Megtapasztalják Isten közelségét, jóságát, s
szívükből feltör a bánat és Istenhez térnek. Az esemény előképe Isten népe
egybegyülekezésének, amikor az idők teljében minden ember meglátja Isten
üdvösségét (Lk 3,1-6). Szent Lukács történelmi keretbe helyezi a Megváltó
fellépését. Időbeli meghatározást és korjellemzést ad. Jelzi, hogy a választott
nép széthullott. Vallási helyzete sem jobb, mert egy időben két főpapja van.
Mégis ebben a kilátástalanságban hangzik az Úr szózata a pusztában élő
Jánoshoz, aki Izajás szövegével hívja bűnbánatra az embereket, mert a bűnbánat
tesz alkalmassá arra, hogy Isten gyermekei legyünk. A szeretet pedig megtisztít,
megszentel (Fil 1,4-6. 8-11). Jézus pedig önmagát adja nekünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése