Oldalak

2016. 01. 20.

A kitelepített németekre emlékeztek

Az 1940-es évek Magyarország egybefüggő szenvedéstörténete volt, az okok eltérhettek, de akár keletről, akár nyugatról szállták meg az országot, az mérhetetlen szenvedést okozott – fogalmazott Orbán Viktor Budaörsön a magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapján.
A miniszterelnök a Nepomuki Szent János-plébániatemplomban tartott beszédében hozzátette: amikor Magyarország elvesztette a függetlenségét a XX. században, kitaszította, kifosztotta saját polgárait. Szerinte örök tanulság, hogy csak egy szuverén kormány képes megvédeni a különböző nemzetiségű polgárait a külső erőktől és az azokat kiszolgáló belső csatlósoktól.
Koszorút helyezett el a temetőben a kormányfő
Koszorút helyezett el a temetőben a kormányfő
– A németek kitelepítése valójában a deportálásuk és kifosztásuk volt. A negyvenes években Európa kétszer is megadta magát: először a nemzeti-, majd a nemzetközi szocializmusnak, amelyekben közös volt, hogy a kollektív bűnösség elve alapján egész népeket raktak vagonokba – fűzte hozzá a miniszterelnök. – Emberéletek millióiba került Európának, hogy ráébredjen, együtt vagyunk erősek, az európai nemzeteket sokkal több dolog köti össze, mint ami elválasztja – tért át a jelen problémáira. Szavai szerint látható, hogy napról napra miként romlik Európa biztonsága, hogyan kerül veszélybe a keresztény kultúrára épülő életformája. Azt mondta, ma már nem az a kérdés, hogy egymás ellen fordulnak-e az európai nemzetek, inkább az, lesz-e Európa, meg tudjuk-e védeni életformánkat, és milyen kontinenst hagyunk a gyermekeinkre. Orbán Viktor rámutatott: – Büszkék lehetünk arra, hogy a magyar emberek húsz zavaros évvel a rendszerváltást követően letették a voksukat a polgári berendezkedés mellett. Ennek legfontosabb tartóoszlopa pedig a méltányosság: megadjuk mindenkinek, ami megilleti. A magyarországi németség szenvedéstörténete arra figyelmeztet, az ember elidegeníthetetlen joga, hogy ott éljen, ahová született, abban a kultúrában, abban az országban, ahol a saját otthona van – közölte a miniszterelnök.
Hartmut Koschyk, a német kormány áttelepültekért és nemzeti kisebbségekért felelős kormánymegbízottja beszédében kiemelte, hogy a magyarországi németek elűzésének napja ragyogó példája az élő megbocsátásnak, amiért Németország nagyon hálás. A megemlékezésen felszólalt Wittinghoff Tamás polgármester is, aki a 70 éve történt esemény kapcsán azt hangsúlyozta, az a legfőbb cél, hogy a teljesítmény és ne a vallás vagy a származás számítson az emberek megítélésében.
Ezt megelőzően az emléknap alkalmából rendezett konferencián Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere hangsúlyozta: – Bűnt újabb bűnnel nem lehet kioltani, különösen a feltételezett bűnt. Mint mondta, a második világháború után bosszúból hoztak olyan törvényeket, amelyek alapján „aki német volt, automatikusan háborús bűnös lehetett”, de így járhattak azok is, akik német nevet viseltek. Balog Zoltán kiemelte, közös veszteségnek kell tekintenünk mindenkit, aki faji, nemzetiségi vagy osztálygyűlöletnek esett áldozatul.
Budaörsön háromnapos programsorozatot tartottak az évforduló alkalmából. Innen indult el 70 éve, január 19-én az első vonatszerelvény Németország felé. Országszerte is zajlottak megemlékezések, a Nagytétényi Polgári Kör és a Német Nemzetiségi Önkormányzat tegnap koszorúzást tartott a nagytétényi sváb emlékhelynél. Pakson hétfő délután, míg Tatán tegnap emlékeztek meg a hét évtizeddel ezelőtti gyalázatos eseményről. Az Országgyűlés 2012 decemberében a magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapjává nyilvánította január 19-ét. Több mint 200 ezer ember kényszerült elhagyni szülőföldjét. További 70 ezer németet a Szovjetunióba hurcoltak, jelentős részük sosem tért haza.

magyaridok.hu


magyar

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése