Az ember nemes pozitívuma

Az újszövetség gyöngyszemét, A szeretet himnuszát Szent Pálnak a korintusiakhoz címzett első levelében találjuk (1Kor 12,31-13,13). A Szeretet himnusz nem más, mint Krisztusról mintázott szellemi portré, a bölcsőtől a keresztfáig, s onnan az örökkévalóságig.

A különböző karizmákat, lelki adományokat a kelleténél többre értékelő korintusiakat Szent Pál a szeretetre figyelmezteti, ami nélkül a többi adomány nem ér semmit. Három szakaszban mutatja be a szeretet fontosságát.

Először összehasonlítja más emberi erényekkel és adományokkal: a nyelvek ismeretével, a tanító munkával, az áldozatos tettekkel, és megállapítja, hogy szeretet nélkül ezek semmit sem érnek. A legfönségesebb nyelvet beszélő is szeretet nélkül, olyan, mint a test lélek nélkül. A cimbalom sem azért van, hogy néha egy-egy hangot megpendítsenek rajta, hanem általa zeneműveket kell életre kelteni. Titkoknak vagy titkos erők ismeretének megszerezésétől sem lesz több az ember, ha nincs szeretet benne. Ha hittel lehetetlennek tűnő dolgokra vállalkoznék, szeretet nélkül még ezzel sem lesz különb ember Isten mértékén mérve. Sőt, ha valaki a közösségért a vagyonát a szegények között szétosztaná vagy elveszítené, vagy az áldozatosságnak olyan hősies tényére is vállalkozna, hogy megégessék – szeretet nélkül ez sem ér semmit neki. Az erényeket is az emberben levő szeretet kelti életre. Tetteink fő rugójának az Isten iránti szeretetnek kell lennie.

A második részben jellemzést ad a szeretetről: milyen, mit tesz és mit nem tesz a szeretet. Kiemeli a szeretetben megnyilatkozó alázatosságot, türelmet, önzetlen jóságot, anélkül, hogy a teljességre törekednék. Bízik Isten kegyelmének erejében, és a megrögzött bűnösök megtéréséről sem mond le. Ha ez nem következik be, akkor türelemmel elviseli.

A harmadik részben a szeretet örökkévalóságát hirdeti, kiemelve, hogy a többi adománynak csak átmeneti jelentősége van. A szeretet örök érték, mert a hit látássá válik, a remény birtoklássá, de a szeretet megmarad, mert lényege az örök boldogságnak is.

Ne feledjük, hogy a karizmákat, az Istentől adott rendkívüli képességeket mások javára kaptuk és használjuk, de csak a szeretet részeltet Isten legbensőbb éltébe. Törekedjünk mindent a szívünkbe adott isteni szeretettel összefüggésbe hozni, és szeressünk úgy, ahogyan Jézus szeretett. Legyünk a szeretet prófétái környezetünkben, akkor mások is megérzik, mi már az elővételezett örökkévalóságban élünk. Feladatunk, hogy a hit szellemében hallgassuk és kövessük Krisztust, és ne engedjük, hogy az emberi számítások, hajlamok letérítsenek a helyes útról. Szalézi Szent Ferenc így tanúskodik: „33 éve prédikálok már, s mindig ugyanarra a tapasztalatra jutottam: csak akkor lehet az embereket megtéríteni, ha szívüknél fogjuk meg őket.” 

A zsoltárossal kérjük: „Te vagy, Uram, én reményem, ne hagyj soha szégyent érnem.” (Zsolt 70,1).           

D-K. J.

A szeretet himnusza