Az események által fordítja életed nyelvére ...

Az egyház mindig nagyra értékelte a gondolkodó, kérdező és kereső embert. A tudományról azt vallja, hogy az nincs és nem is lehet ellentétben a hit igazságaival, mert a teremtő Isten és a kinyilatkoztató Isten ugyanaz a Valaki. Az igazi tudás közelebb viheti az embert Istenhez. Ezt igazolja a hívő tudósok nagy száma, mert a a hit értelmes meghódolás Isten előtt. 

A tudás szorgalmas munkával megszerezhető, viszont a bölcsességet Isten adja, hogy megtaláljuk a megnyugtató választ az élet nagy kérdéseire. Felismertük-e életünk végső célját és felhasználjuk-e a hozzá vezető eszközöket?

Isten bölcsessége a választott nép között lakik (Sir 24, 1-4; 12-16). Az ószövetségi szent író megszemélyesíti a bölcsességet, mely Istentől származik és közreműködött a teremtésben. Így is mondhatjuk, hogy az a bölcs program, amit Isten elgondolt és amelynek közvetítő szerepe volt a  Teremtésben. Ez a bölcsesség mindig Istennél teljesít szolgálatot. Mikor Isten kiválasztotta magának Izraelt, attól fogva a választott népben talált magának végleges lakhelyet a bölcsesség. Isten a törvényben a bölcsesség adományát adta népének. E törvény beható tanulmányozása igazán bölccsé teszi az embert. A szent sátorban, majd a templomban is teljesített szolgálatot.

Az újszövetségi kinyilatkoztatás azonban már ebben a bölcsességben a Fiúnak, az Igének az előképét látta. Ő is közöttünk vett lakást és Istennek tetsző életre oktat bennünket. „Általa van nektek életetek Krisztus Jézusban, aki Istentől bölcsességünkké, megigazulásunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká lett” (1Kor 1,21). Az isteni bölcsesség tovább működik a világban az Egyházon keresztül, melynek istentiszteleti központja Krisztus. Az ige és az áldozati asztal mindig terítve van számunkra. Nyitott szívre talál-e bennük Isten igéje? Mit vagyunk készek fogadni?

Itt mindjárt megemlítem, hogy nagy különbség van a bölcsesség és a tudás között. A tudás a szerzett ismeretek összességét, rendszerét jelenti, ellenben a bölcsesség Isten adománya.

A tudós lehet, olyan ember, aki a tapasztalható világ nagyon sok részletét ismeri, de nem adhat megnyugtató választ, megoldást emberi létünk sok-sok buktatójára. Egyszerűen az élet útvesztőiből nem látja a kiutat, a végső célt. A bölcs olyan ember, aki a bölcsesség birtokában nagy élettapasztalattal rendelkezik, megfontolt és érett ítélőképességű, vagyis aki madártávlatból átlátja az élet labirintusát, az összefüggéseket, és látja a kiutat, a végső célt. Az élet lényegét, a fogantatástól az átköltözésünkig, az Istentől Istenig tartó kibontakozó szeretetpályánkat volna jó látni. Bölcs dolog az első helyre mindig az Istent állítani, s utána mást besorolni. A kinyilatkoztatás fényében életünk célját, a világ javainak eszköz voltát látni, bölcsességre vall. Ilyen bölcs szántóvető emberrel találkozott Mátyás király is, aki három dolgot kérdezett a földművestől, aki nagyszerűen válaszolt.

A Hargita nyugati oldalán fekszik Szentegyháza, Kápolnásfalu és Lövéte. Ezekben a falvakban búcsúzáskor így köszön a lakosság apraja és nagyja: Isten maradjon! Évszázadok alatt gyakran leégtek a porták, villámcsapás vagy gondatlanság miatt. De egyet megjegyeztek az ott lakók, ha hitük, bizalmuk van Istenben, akkor az elhamvadt házak, csűrök helyett Isten segítségével újat tudnak építeni. Az újjáépítéshez hit kell. Ez a hit, ez az Isten maradjon. Vajon itt meg van-e ez a bölcsesség, amikor újjá akar épülni az ország vagy a vidék? Számítanak-e az emberek Isten segítségére, vagy a Világbanki kölcsönre és az EU-s támogatásra alapoznak? Az átalakuláshoz is bölcsességre van szükség. 

Az Isteni bölcsesség tetőfokát Jézus Krisztusban érte el, aki tanításával és életével megmutatta az üdvösség útját (Jn 1, 1-18). Szakaszunk azonos a karácsonyi ünnepi mise evangéliumával. Szent János bevezetője, mély értelmű teológiai himnusz. A bevezetőben már megadja evangéliumának az alaptételét. Az indítása „kezdetben” utal a teremtés könyvének első versére: „Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet.” Itt új teremtésről van szó, amikor a „kegyelem és az igazságosság” az Ige, azaz Jézus Krisztus által valósult meg.

Az Ige emberré levését Isten már előre jelezte képekben. A törvény és a próféták megismertették hatalmát, irgalmát és akaratát. A Fiú megtestesülésében azonban feltárult az Atya isteni lényege, és egyetemes üdvözítő akarata. Amikor nekünk adta a Fiút, akkor végérvényesen elkötelezte magát, hogy gyermekévé fogad és mindent megad üdvösségünk érdekében. A Krisztusba vetett hit által ezt a kegyelmet kapjuk meg. Mindezt a kinyilatkoztatás fényében látni bölcs dolog.

A keresztény ember Jézus új parancsa szerint berendezi, hogy néhány évtizedre korlátozott életét egy meghatározott földrajzi térben célszerűen élje meg: „Terünk szűkös, időnk véges,/ Mégis azért adni kéne /Világunknak valamit.”

A keresztény ember bölcsességére vall, hogy minden földi értéket relatívnak tart, mert egyszer minden elmúlik. Aki végképpen itt a földön akar berendezkedni, annak életét - az addig rendezettnek vélt életét - egyszer az evilági bajok fel fogják úgy forgatni, ahogy 2004. dec. 26-án a Cunami, szökőár felforgatta több millió ázsiai ember életét.

„Az Úr, események által fordítja életed nyelvére az Evangéliumot.” (M. Quoist ) Ilyenkor, azonnal ragadjuk meg az alkalmat és teljes szívből forduljunk Isten felé. Kis szent Teréz bölcsen mondta: „Istennél nem az idő számít, hiszen ő örökkévaló. Nála csak a szeretet számít.” A földi ember horizontján pedig egy kicsi egészség és néhány év.

Isten rejtett üdvtervét mindenkinek feltárta Jézus Krisztusban (Ef 1, 3-6; 15-18). A Fiú megtestesülése az Atya örök gondolata és terve volt. Benne kiválasztott bennünket az üdvösségre, megadta az istengyermekség kegyelmét, hogy Krisztussal együtt dicsőítsük az ő irgalmát életünkben. De nekünk is imádkoznunk kell a bölcsesség és a kinyilatkoztatás kegyelméért, hogy adományait megértsük, s azokért állandóan hálát adjunk. Különösen értékelnünk kell a reményt, amelyet elénk tűzött, és az örökséget, amelyet biztosított gyermekeinek.

Az életünket behálózó sok gond, baj, betegség, neheztelés, vagy a másik oldalon jelentkező siker, jólét és gazdagság ne vakítson el bennünket. Ezeket Jézus bölcsességével a magunk javára fordíthatjuk úgy, hogy, amit nem tudunk megváltoztatni, elviseljük, mint keresztet. Nagy Szent Leó pápa írja: „A bűnös embert a rosszasága bűnhődésre juttatja, az igaz embert a szenvedés elviselése dicsőségbe” (LH IV. 161. o.). Viszont a jólétet is használjuk fel bölcsen, ahogy egykor Árpád-ház szép virága, Szent Erzsébet tette.

A megtestesült isteni Bölcsesség, a testté lett Ige, Jézus Krisztus árasszon el bennünket szellemi fényével, bölcsességével ebben az újesztendőben, hogy „megértsük, milyen reménységre hívott meg” és „milyen gazdag az a fölséges örökség, amelyet ő a szenteknek készített.” Ebben a perspektívában jól és bölcsen mondhatjuk ezt a kínai imádságot:

„Uram, újítsd meg egyházadat - és kezdd el velem.

Uram, építsd egyházközségünket - és kezdd el nálam.

Uram, áraszd békédet mindenhová a földön - és kezdd el általam.

Uram, add szeretetedet és igazságodat az embereknek - és íme eszközként elsőnek jelentkezem.”  

Darvas-Kozma József