Paul Claudel francia
költő, író mondta: „Nem vagyunk valóságos világban, amíg jelentés nélküli
világban vagyunk… Krisztus szent és tiszteletreméltó kezébe vette a természetes
elemek számos darabját, és fölemelte őket a szentség színvonalára, ami által
valóban azzá is váltak, amit jelentenek. Így tisztít végül igazán a víz, így táplál
a kenyér, így tesz élővé a bor.”
A valóságot a világról és benne az
emberről csak az Isten ismeri, aki nekünk mindennek a rendeltetését és célját
kinyilatkoztatta. Az Isten igéje a mag, a Szentírás a magtár, melyből az Egyház
a vetőmagot előhozza, hogy elvesse a hívők lelkébe, és az termést hozzon.
Hogyan
hallgatom Isten üzenetét?
Kellemes, ha mesteri szónok az igehirdető, de nem ez a
fontos.
A leglényegesebb, hogyan fogadom.
Fontos hírre akkor is figyel az ember,
ha dadogva adják elő. Nincs fontosabb üzenet az igehirdetésnél, a prédikációnál, hiszen Urunk szól
benne hozzánk.
Minél gyengébb stílusban adja elő az egyház megbízottja az
isteni szót, annál inkább kell figyelni.
Talán már ezerszer hallottad, de
gondolsz-e rá napközben?
Befolyásolja-e magatartásodat?
A földnek is újra meg
újra kell az áldott eső. Lelkünknek is.
A gyenge prédikáció olyan mint a csendes eső, harmat a
léleknek. Hiányzik, ha elmarad.
A legjobb étel sem hasznos, ha étvágytalanul
fogyasztjuk, vagy nem emésztjük meg.
Isten igéjét is kedvvel kell hallgatni.
Ezt a kedvet tudatosan fel kell kelteni és kérni az Úrtól. Az igét pedig át
kell elmélkedni, vagyis imádkozva átgondolni, visszaidézni, magamra, körülményeimre
alkalmazni.
Nincs hasznosabb és fontosabb munka a jó prédikáció hallgatásánál,
hogy a valóságos, jelentéssel bíró világban éljek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése