Mesék teje vagy valódi világ?

A fenti címet József Attila verse inspirálta. Ars poeticában írja: „Az idő lassan elszivárog,/ nem lógok a mesék tején,/ hörpintek valódi világot,/ habzó éggel a tetején.” A valódi világ a valóságra kötelez. Ezelőtt még harminc évvel azzal a váddal illeték az egyházat, a vallást, hogy elvon a valóságtól. Nem áll ez a tétel, de sajnos igaz az, hogy sok ember álomvilágba menekül a valóságtól. Ez pedig a mesék tején élés, mint a szocializmus építése. Abból alig józanodott ki a társadalom 1989 végén, nyomban új álomvilágok felhői jelentek meg: demokrácia, privatizáció, NATO- és az EU-tagság, Schengeni övezet, szabad kereskedelem stb. 2015. szeptember 5-én Merkel asszony pedig megnyitotta a migráns áradat útját, hogy a német gazdaságnak új lendületet adjon. Az áradat azóta megállíthatatlan, országok tehetetlenek, a fejlődés leállóban, a határok ellenőrzése mindenkit fékez, a bevándorlók nem alkalmazkodnak. Európa retteg, miközben vétkes vezetői még most sem akarnak változtatni.  Nem ismerik a tiszta lelkiismeret hatalmát: „Sziszegve se szolgálok aljas,/ nyomorító hatalmakat.”

Kr. e. 627-ben Isten már eleve arra rendelte Jeremiást, a világ szemében gyenge fiatal embert, aki még 30 éves sem volt, hogy vasoszlopként és ércfalként álljon szemben a hitetlenséggel, kétkedéssel (Jer 1,4-5. 17-19). Jeremiás prófétát nem szerették vallásos kortársai, mert nem úgy beszélt, ahogy várták. Sőt harcoltak ellene a királyok, a fejedelmek, a papok, az egyszerű nép is, mert nem semmitmondó mesélő volt, hanem mindenkor a valóság talaján állt, arra akarta ráébreszteni az embereket. A jelen és a jövő kemény igazságait hirdette, amit mondott, az mindig az elevenbe vágott. Ezért próbálták félreállítani, mint napjainkban a székelyföldi vezetőket. Most is meglehet kérdezni, hogy hol vannak azok a 30-40 év körüli bátor férfiak és nők, akik a jelen valóságában akarnak tenni?

Ugyanez volt a názáretiek baja is Jézussal (Lk 4,21-30). A názáreti zsinagógában úgy lép fel, mint Isten igéjének hiteles tanítója és beteljesítője, aki teljességre és döntésre viszi a prófétai, messiási küldetést. A valóság talaján állva nyilatkoztatja ki a názáretieknek, hogy ő a Messiás. Eddig szívesen hallgatták a Messiásról szóló izaiási részt, de mihelyt vágyálom-messiás helyett a jelen valóságáról beszélt – „Ma beteljesedett az Írás” – azonnal szembefordultak vele és valóságával, hiszen a valóság nem egy ábrándos kis herceget állított eléjük, hanem egy ács fiát.

A valóság talaján, az Isten akaratán kell állni a szeretetről szóló gyönyörű himnusszal is (1Kor 12,31-13,13). Vigyázzunk, be ne csapjuk magunkat. A szeretet igazán addig szeretet, amíg nem ábrándozás, nem csak a szív pezsgőfürdője, hanem egészen a valóság talaján áll. Vegyük észre a valóságosan szenvedő, az igazi keresztet hordozó Krisztust! Soha nem személytelen üzenet, amit Isten küld, de hitem próbája, hogy elfogadom-e szavait, amit az igehirdetőn keresztül mond.

„A szeretet nem szűnik meg soha.” 1Kor 13,8.