Tanít az élet 1.

Lengyelországban élt egy előkelő úr, kinek nemeslelkűségét és jóságát mindenki ismerte. Kościuszkonak hívták.  

Egy alkalommal messze fekvő faluba betegnek gyógyszert akart küldeni. Megbízott egy ifjút, aki bizalmát bírta, hogy vigye el a betegnek. Lovát is odakölcsönözte. Amikor visszajött, megkérdezte az ifjút, hogyan sikerült az út?

„Uram – válaszolta –, nem fogadom el többé lovát, ha nem ad vele egy útra egy zacskó pénzt is.”

Hogyan érted ezt? – kérdezte az úr.

Erre a fiú elmondta: „Valahányszor szegény ember köszöntött rám és levette a kalapját és alamizsnát kért, a ló azonnal megállt, s nem indult tovább, míg a szegénynek nem adtam valamit. Mikor a pénzem elfogyott, csak úgy tudtam a lóval odébb jutni, hogy azt utánoztam, mintha alamizsnát adnék a szegénynek.”