Újévi üzenet

Isten gondviselő szeretetének köszönjük, hogy ismét egy újesztendő küszöbén állhatunk. Testvéri szeretettel öleljük át egymást és jókívánságainkkal erősítgetjük a jövőbe vetett bizalmat. A tegnap este elbúcsúztattuk az óesztendőt. Volt aki templomaink áhítatos légkörében, volt aki egész éjjet átmulatva tette ezt. Bárhogy is történt, egy megkönnyebbülés vett erőt rajtunk. Sok tekintetben olyan évet zártunk, amelynek sok eseményét nem kívánjuk vissza. Mást vártunk egyéni életünkben is, kisebbségi létünkben is, de Európa és a világ élete tekintetében is. Az emberi önzés, az ördögi gonoszság következtében szűkmarkúnak bizonyult. Újabb terheket rakott sokak vállára megkeserítve életüket. Számunkra fontos, hogy amikor eltávozott az óév, ne vigye magával reményeinket, bizalmunkat és hitünket az isteni igazságokban. Mert ki tudja megmondani, hogy mit hoz az új esztendő. Több örömet, boldogságot vagy szenvedést, szomorúságot? Szerencsét vagy szerencsétlenséget, sikert vagy sikertelenséget? Békét vagy békétlenséget, derűt vagy borút, gyászt vagy vígságot? Tény az, hogy sok minden nem rajtunk múlik. Mi azt szeretnénk, ha sok minden megváltozna: főleg anyagi helyzetünk, kisebbségi sorsunk. De lesz-e munkahelyünk? Az életszínvonal emelkedni fog-e? Kisebbségi helyzetünk javulni fog-e? Véget ér-e a gyűlöletkeltés, a megfélemlítés s jogaink megnyirbálása? Sok kérdés, amire most nincs felelet, csak majd akkor tudunk válaszolni, amikor ettől az évtől is búcsúzni fogunk. – Sok minden nem tőlünk függ a külső körülmények, a minket körülvevő világ miatt. De vannak dolgok, amik rajtunk is múlnak, amikért mi is felelősek leszünk.   Hisz tőlünk függ, hogy mivel töltjük meg ezt az új esztendőt, annak napjait és hónapjait. Tőlünk függ, hogy mire használjuk fel a drága időt. Tőlünk is függ, hogy családjainkban, munkahelyeinken, közösségeinkben, egyházközségünkben lesz-e összhang, béke, egyetértés. Tőlünk is függ, hogy Isten útjain járunk-e vagy nem, hogy kerüljük-e a bűnöket vagy nem.

Meg kell tennünk a tőlünk telhetőt.  Jézus így szólít fel: „Csípőitek legyen felövezve és égő gyertya a kezetekben” (Lk 12, 35). Vagyis őrködjünk hűséggel. Őrizzük templomainkat, őrizzük családjainkat, őrizzük jövendőnket, szülőföldünket, még inkább lelkünket, mint nagy kincset. Ha megtartjuk hitünket, Isten is megtart bennünket. Ha nem váltjuk fel legszentebb érzéseinket, a szeretetet, ha nem lépünk a gyűlölet, a közömbösség útjára, a szeretet fel fogja melegíteni, széppé fogja tenni életünket. Meg kell tenni a tőlünk telhetőt, mert sok minden múlik rajtunk is. És bízni kell a jó Istenben. Rá kell hagynunk életünket, sorsunkat, mint a Szűzanya, aki Isten tervére így válaszolt: Íme az Úr szolgáló leánya vagyok… Olyan mennyei Atyánk van, aki nem hagy el soha. Azok a jóságos kezek, amelyek a pusztai vándorlás idején csodálatos kenyeret szórtak, a mannát az éhező népnek; és azok a kezek, amelyek a pusztában meg tudták szaporítani a kenyeret a  Jézust étlen-szomjan hallgató embereknek, minket sem hagy el. Az a jóságos kéz, amely irányította a gyermek Dávid kezét, hogy parittyájával legyőzze a hatalmas Góliátot, amely az Egyházat üldöző Saulra lesújtott, hogy lováról leesve, Pál apostol legyen belőle, minket is meg tud védeni, meg tud szabadítani ellenségeinktől. Az a jóságos kéz, amely Dániel prófétát ki tudta hozni az oroszlánok börtönéből, minket is ki tud hozni minden veszedelemből. Csak bíznunk kell benne és kérnünk kell őt. Ezzel a bizalommal induljunk el az új esztendőben.

Tamás József püspök