1716 - 2016 - Tricentenárium

Háromszáz évvel ezelőtt, 1716. február 18-án Erdélynek ismét római katolikus püspöke lett Gyulafehérváron. A reformáció idején, Petrovics Péter a szultán megbízásából Erdélybe jött és 1556. március 8-án tartott szászsebesi országgyűlésen kiutasította Bornemissza Pál püspököt Erdélyből, a katolikus közösségek és papjaik áttérését követelte, a szerzeteseket elűzte és javaikat a kincstár javára lefoglalta. Erőszakosan lépett fel, és a a püspökétől megfosztott hívek és papok száma egyre fogyott. A hűséges papok sok nehézség árán öt-hat plébániát is gondoztak. Az 1567. május 17-én a Hargita tetői csata után, a csíksomlyói ferencesek jártak a székelyföldi falvakba, valamint a katolikus főurak udvarába. A ferences barátok mellett 1579-től 1603-ig a jezsuita misszionáriusok voltak a katolikus nép igazi támaszai. Az 1683-1699-i török ellenes háború során Erdély a Habsburgok kezére jutott, nemcsak a politikai és társadalmi életben állott be változás, hanem a vallásügyei is átalakuláson mentek keresztül. A Lipót-féle Diploma (1690) szavatolta a bevett vallások szabadságát. A katolikusok sérelmei ennek nyomán jobban felszínre kerültek: 1. lehessen püspökük, 2. iskolákat építhessenek, 3. a katolikus egyházi személyeknek hasonló szabadságuk és jövedelmük legyen, mint a többieknek, 4. egyenlő szabadság legyen a tisztségek betöltésében, mind egyházi, mind világi személyekben, számuk meghatározása és személyválogatás nélkül, 5. bármelyik szerzetesrend, amelyik azelőtt Erdélyben volt, szabadon bejöhessen, 6. ahol több templom van, ott egyenlően osztassanak el,  ahol a katolikusoknak nincs templomuk, ott építhessenek.

A Pót-Diploma (1693) nyomán a katolikusok álláshoz jutottak az erdélyi kancelláriában, megyei és városi hivatalokban. Lipót császár 1696-ban kinevezte a csíkszentgyörgyi származású Illyés Andrást erdélyi püspöknek és felszólította, hogy foglalja el hivatalát. Be is jött Erdélybe, 1697. május 19-én misézett is a gyulafehérvári székesegyházban. A protestáns többségű Gubernium azonban kiutasította az országból. Jelentős előrelépés volt 1699-ben a Mikes-féle Diploma meghozatala, melynek a legfontosabb pontjai, hogy a katolikusok a tizednek, a lelkészeknek járó negyedét ne a protestáns papoknak, hanem saját egyházuk papjainak fizessék, a főhivatalokra kijelölt három személy közül az egyik katolikus legyen, városi és községi hivatalokba katolikusok is választassanak, a katolikusokat sértő törvények eltöröltessenek, hogy Erdély három pecsétjének egyikét katolikus őrök őrizzék. E pontok végrehajtása természetesen késett, és késleltette ezeket a Rákóczi szabadságharc is. II. Rákóczi Ferenc fejedelem 1707. április 5-én Marosvásárhelyen történt beiktatásakor az erdélyi rendek mind hozzájárultak az erdélyi katolikus püspökség visszaállításához, utána a református és evangélikus képviselők megakadályozták.

Az 1711-i szatmári béke és Illyés András erdélyi püspök 1712. szeptember 29-én bekövetkezett halála után, 1713. február 18-án III. Károly (1711-40) magyar király (VI. Károly német-római császár) erdélyi megyéspüspökké nevezte ki csíknagyboldogasszonyi Mártonffi Györgyöt és visszaszolgáltatta a püspöki javadalmak egy részét a székesegyházzal együtt. A püspök az erdélyi Gubernium tudtával és beleegyezésével foglalta el püspöki székét 1716 februárjában. Tekintélyét a császár azzal is emelte, hogy Alsó-Fehér vármegye főispánjává nevezte ki, és bárói rangra emelte. Végül Klobusiczky Ferenc püspöknek sikerült az 1743-as nagyszebeni országgyűlésen a katolikusokra sérelmes törvénycikkeket eltöröltetni. A katolikusok számára a vészterhes idő, amely 1556-ban vette kezdetét csak 1743-ban ért véget. A 18. század eleji lendületet, virágzást itt nem tudjuk néhány sorban bemutatni. Viszont beszédes az a számadat, hogy 1700 és 1849 között 142 plébániai közösség újult meg, kapott lelkipásztort, ahol az egyházi szervezet teljesen helyreállt. A katolikus reform mindig is az egyház tagjainak benső megújulásával kezdődött.
**

Exc. Dr. Jakubinyi György Miklós érsek úr 70. születésnapjára. 

Ad multos annos!

Imádságos megemlékezéssel,

Darvas-Kozma József