Hamvazószerda az irgalmasság évében

Ferenc pápa a jubileumi szentévet meghirdető bullájában arra hív bennünket, hogy „a jubileumi szentév nagyböjtjét fokozottabban éljük meg, úgy, mint Isten irgalmassága ünneplésének és megtapasztalásának intenzív időszakát” (Misericordiae Vultus, 17). A Szűzanya amikor megkapta Gábriel arkangyaltól a jó hírt, a Magnificat-ban prófétai módon megénekli az irgalmat, amellyel Isten kiválasztotta őt. Az Isten emberekkel kötött szövetsége: az irgalmasság története, amely elsőként az ősszülőkkel vette kezdetét és folytatódott a szövetségekkel, amikor irgalommal teli együttérzéssel és gyöngédséggel kötődik népéhez. A szeretetnek ez a drámája a megtestesült Fiúban éri el csúcspontját. Őáltala Isten határtalan irgalma árad ki, egészen addig a pontig, amíg „megtestesült irgalmassággá” válik (Misericordiae Vultus, 8).

Az irgalmasság tehát „Istennek a bűnös iránti magatartását fejezi ki, mellyel további lehetőséget nyújt számára, hogy átgondolja életét, megtérjen és higgyen” (Misericordiae Vultus, 21), ily módon újból megerősítve a vele való kapcsolatot. A keresztre feszített Jézusban Isten elérkezik odáig, hogy a bűnöst szeretné elérni, bármilyen távol legyen is tőle, éppen ott, ahol elvesztette őt, és eltávolodott tőle. Mindezt abban a reményben teszi, hogy végre meg tudja lágyítani az ember megkeményedett szívét.

Isten irgalma átalakítja az ember szívét, megmutatva neki a hűséges szeretetet, és ezzel alkalmassá téve őt az irgalmasságra. Az isteni irgalmasság a felebarátaink iránti szeretetre, az irgalmasság testi és lelki cselekedeteire ösztönöz bennünket. Ennek a jubileumi szentévnek a nagyböjti időszaka – írja a Szentatya – mindenki számára alkalmat nyújt arra, hogy végre kilépjen saját elidegenedett létezésmódjából az Ige hallgatásának, és az irgalmasság cselekedeteinek köszönhetően. A testi szükségre szoruló testvéreinkben megérintjük Jézust, a lelki szükségleteik – tanácsadás, tanítás, megbocsátás, figyelmeztetés, imádkozás – közvetlenebbül megérintik bűnös voltunkat, így válik tudatossá a bűnös ember számára a meggyőződés, hogy ő maga is csak egy szegény koldus. Ezért a testi és lelki cselekedeteket soha sem szabad szétválasztani. Ezen az úton járva a „gőgősök”, a „hatalmasok”, és a „gazdagok”, akikről a Magnificat beszél, megkapják a lehetőséget annak megtapasztalására, hogy érdemtelenül őket is szereti a keresztre feszített, aki őértük is meghalt és föltámadt. Csak ez a szeretet lehet válasz a boldogság és szeretet iránti végtelen szomjúságra, amelyet az ember a tudás, a hatalom és a birtoklás bálványaival képzel csillapítani.

K. T.!

Az első niceai zsinat, amely 325. július 25-én zárult, a húsvéti vitára is pontot tett. Elrendelte, hogy „elhagyván a zsidó szokást, e szentséges ünnepet mindenki ugyanazon a napon ülje meg” és  pontosan definiálta a húsvét megtartásának időpontját: az alexandriai szokás szerint a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni vasárnapot jelölte ki a húsvét dátumaként. Urunk negyvennapos böjtjére emlékezve, az egyház húsvét előtt készületi időt tart, negyven napos böjtöt.

1. Nagyböjtünk hasonlít az alagúthoz. Bejárata Hamvazószerdával kezdődik és elszürkül benne a világ. Kijárata maga a Húsvéti misztérium, ahol minden isteni fényben ragyog. Ma úgy indulunk a nagyböjtbe, hogy nem egészségi vagy aszketikus eszközt látunk benne, hanem szentségi böjtöt tartunk, mint a szentáldozás előtt, hogy a szabadság és szeretet Húsvéti fényébe érkezzünk. A szentáldozás előtt egy órás szentségi böjtöt tartunk, és arányosan nagyobb böjtölés méltó, amikor a Húsvéti misztériumhoz járulunk (Dobszay László). A Húsvét azért misztérium, mert egy külső, látható eseménysorban egy láthatatlan, isteni esemény lesz jelenvalóvá. Ennek felel meg a böjt természete is: külsőleg, testben vállalt jel, mely a belső odaadásnak megnyilvánulása. A böjt és a nagyböjt is a húsvéti misztérium külső anyagához tartozik. Ha szeretetünk megnyilvánulása, akkor „üdvös böjt”-ről beszélünk (Joel 2, 12-18). A böjt tehát a legnagyobb misztérium része, melyben életünk Istennel egyesül.

2. „Most van a kellő idő” (2Kor 5, 20-6,2). Hamvazószerda, a templomi szertartás egyik mozzanatáról kapta nevét. Az előző év Virágvasárnapján megszentelt barkaágakat húshagyókor elégettük, és ezek megáldott hamujával fejünket meghintjük. A hamu három alapvető igazságra emlékeztet: semmi voltunkra, bűnös állapotunkra és a halálra. Egyházunk így fordul hozzánk: Emlékezzél meg ember, hogy porból vagy és porrá leszel! Ezzel egy időben mondja az üdvösség jóhírét is: Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az evangéliumban.

3. Az evangéliumi szakaszunk Jézus hegyi beszédéből a megtérést segítő eszközökről szól (Mt 6, 1-18). Ezek: az alamizsna, az imádság és a böjt. Mindhárom esetben először óv a képmutatástól, hogy jótetteinekt ne az emberekért, hanem Isten iránti szeretetből tegyük és biztosítja, hogy egyedül Istentől várjunk jutalmat: „Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked”.

Jézus felhívása időszerű, mert megtérésünk folyamatos. A visszatérő nagyböjt is e folyamat része, amikor készséggel csatlakozunk Krisztushoz, és iránta való szeretetből cselekszünk.

a. A megtérést segítő első út az alamizsna. A Katolikus Egyház plakátján olvastuk és azóta minden jótékonysági gyűjtés alkalmával elhangzik: Jót tenni jó. Tegyünk jót, hogy mások megtapasztalhassák szeretetünket. Szenvedésből, rosszból amúgy is bőven kijut. Azért tegyük a jót, hogy Isten lelkületét kövessük. Ha valakiben nincs meg a lelki készség az imádságra, akkor tegye a jót. Segítsen annak, aki rászorul és nem tudja viszonozni. A jó tett nyomán megváltozik az ember. Tapasztaltam magam is, hogy amikor nehezen tudtam imádkozni, de igyekeztem tenni a jót, utána könnyen tudtam imádkozni is. A jótett nyomán eltűnnek az akadályok és szívünk megnyílik Isten előtt. A jótett által Istennel kerülünk közvetlen kapcsolatba.

b. A megtérést segítő második út az imádság. Jézus figyelmeztetett, hogy az imádságban ne legyünk képmutatók. Az ő korában úton-útfélen imádkoztak az emberek. És ma? Sajnos még otthon is alig imádkoznak. Két véglet ez.

Imádság nélkül nincs keresztény élet, nincs megszentelődés. Az imádság a hívatás éltetője. A pap se tud meg lenni imádság nélkül, mert az igehirdetés alapja is az elmélkedés.

            Imádság nélkül nincs boldog családi élet. Ahol a családban imádkoznak, ott a családtagok szabadon, örömmel, szeretettel segítik egymást. Biztonságban van az a család, amely összekulcsolt kézzel áll naponta Isten elé. Jézus mondta, ahol ketten vagy hárman összejönnek az ő nevében, ott ő is jelen van. Már pedig erős az a család, melyet Jézus szeretet karol át. Amikor együtt vagyunk az asztal mellett, legalább akkor emeljük fel szívünket. Imádkozzunk, mert csak imádkozva jutunk tovább.

Imádság tartja össze a nemzetet is. Jézus, virrasztást és imádságot kért tanítványaitól, hogy kísértésben ne essenek. Ma mennyi nyomorúság, keserűség szakad reánk. Sebek keletkeznek, amik nehezen vagy soha nem gyógyulnak be. Hányszor emlegetik Mohácsot és Trianont? Mindezt azért, mert nem gyógyult be a nemzet sajgó sebe.

Imádságban kérjük Istent, a megbékélésért és egyetértésért. A nagyböjti keresztutat ezért ajánljuk fel. És e felajánlás jusson eszünkbe, amikor énekeljük: Szívünk, lelkünk most kitárjuk, utad Jézus veled járjuk.

c. A megtérést segítő harmadik út a böjt. Egyházunk üdvös böjtöt kér, ami nem más, mint Krisztusra tekintés, aki elindul szeretettel keresztáldozata beteljesítése felé. Ezért nagyböjt minden péntekén a böjtöt vegyük komolyan. Böjtöljünk, olvassuk a szentírást, elmélkedjünk, végezzünk keresztutat. A pénteki böjt legyen hús nélküli. Az évközi idő péntek napjain Jézus értünk vállalt áldozatára szeretettel válaszolunk, és bűnbánati napként éljük meg, amikor a böjtöt ki lehet váltani imádságal, jótettel és önmegtagadással.

Ha visszatekintünk életutunkra, akkor láthatjuk, mint a filmszalagon a sok botlásunkat, de Isten kegyelméből történt talpra állásunkat is. Így jobban megértjük, hogy olyan mértékben részesülünk Jézus húsvéti győzelmében, amilyen mértékben részt veszünk az Úr szenvedésében és halálában.

     A Szentatya soraival zárom elmélkedésemet: „Ne vesztegessük el a nagyböjt alkalmas időszakát, amely a megtérésünket szolgálhatja! Szűz Mária anyai közbenjárásával kérjük ezt, aki az ajándékba kapott isteni irgalom nagysága előtt elsőként ismerte fel saját kicsinységét (vö. Lk 1,48), és az Úr alázatos szolgálójává vált (vö. Lk 1,38).” Úgy legyen.

Darvas-Kozma József