TTT - Több telik tőlünk

Létünk alapvető bizonytalanságát ekképp ecsetelte Boldog John Henry Newman bíboros: „A legjobb emberek is bizonyulhatnak megbízhatatlanoknak. Nagyoknak mutatkoznak, kicsiknek bizonyulnak. Ma szilárdan állnak, holnap meg elbuknak. Ilyen az emberi erény. Arra int, hogy senkit ne tekintsünk a földön mesternek. Csak tökéletes Urunkra hagyatkozhatunk. És alázkodjunk meg önmagunkban.” A földön élni egyet jelent bizonytalanságban élni. Viszont a bizonytalanságból fakadó természetes szorongást föloldja a remény és a bizalom, hogy örök életünk a szerető és irgalmas Istenben van. Ő fokozatosan rávezet bennünket titkai megértésére, mint egykor Ábrahámot. 

Isten a benne hívő Ábrahámnak megígérte, hogy gyermekekkel és földdel áldja meg (Ter 15,5-12. 17-18). Az utóbbit Isten extatikus álomban közölte vele. Erre ő áldozattal felelt az Úrnak – véres utcát formált a kettéhasított állatokból – jelezve, hogy életre-halálra szólóan szereti. Közben besötétedett, álom fogta el Ábrahámot (Isten közelségének egyik jele, hogy az ember elnehezül, elálmosodik) és nagy rettegés, sötétség szállt reá, ami gyarlóságának elismerése. Az emésztő tűzzel szentesül a szövetségkötés. Isten teljes felelősségvállalása és gondoskodása bizonyosságot adott Ábrahámnak.   

A színeváltozás hegyén Jézus egész lényét istenfiúsága ragyogta be. A három apostolt pedig halálos félelem fogta el, amikor látták a megdicsőült Jézust és a vele beszélgető Mózest és Illést (Lk 9,28b-36). Megrémültek, érezték, hogy ők nem illenek hozzá, gyarló, sőt bűnös emberek. Az irgalmas Atya üzenete pedig így bátorítja: „Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok.” Mert Ő megmutatja, hogyan számoljuk fel életünkben a rosszat, sőt egyháza által kötelezően előírja, hogy nézzünk szembe bűnös önmagunkkal. Ő kegyelmi segítséget ad, hogy újra Isten gyermekei legyünk és megerősödjünk az erényekben. 

Pál apostol, akinek minden sötétségét eloszlatta a megdicsőült Krisztus, így tesz tanúságot: „Urunk, Jézus Krisztus átalakítja gyarló testünket, és hasonlóvá teszi megdicsőült testéhez.” (Fil 3,20-4,1) A végső átalakítás testünk feltámadása lesz. A három apostol Tábor-hegyi istenélményből is egyedül Jézus maradt, aki engedelmeskedett az Atyának, mégpedig a kereszthalálig. 

A kereszt egy olyan élet kifejezője, amely egészen másokra irányul. Ezek a mások - Jézus számára - mi vagyunk. Ő a mi új és örök szövetségi áldozatunk. Ő az, aki átalakít minket és átkonvertálja céljainkat, de ehhez a mi közreműködésünk is szükséges. Krisztus keresztjének egyik vége földbeágyazott és látható, a másik része a végtelen szeretet, a megdicsőült Krisztus. 

A kereszt szemlélése összeköttetést teremt az ég és a föld között. A böjti időszak szellemi-lelki, értékrendbeli átalakításnak a lehetőségét kínálja fel. Krisztus segít túltekinteni a testi szükségleteken, a mindennapi vágyakon, a különféle csalódásokon. Egyetlen magyarázat elég lesz fájdalmaidra és hiányaidra: részed van Krisztus keresztjében, részed van Krisztus dicsőségében is. 

 Ez örömünk oka és a vele együtt zarándokló utunk célja.

„Világosságom és üdvösségem az Úr, kitől félnék.” Zsolt 26,1.