A feltámadás mai megözelítésben

A feltámadás a kereszténység központi igazsága, a nagy örömhír, s mégsem járta át kellőképpen a keresztények gondolatvilágát. Éppen ezért halaszthatatlanul fontos a föltámadás tényét a mai ember gondolkodásmódján megközelíteni.

A világűrt és az atomok világát egyaránt kutató emberi elme sem birkózott meg a kérdéssel: mi az élet? Már csak ezért sem számíthatunk pontos válaszra, ha azt tudakoljuk, hogyan támad fel Jézus. Három napja merev tagjaiba, álló szívébe hogyan tért vissza az élet?

Az igazság az, hogy Jézus nem erre a világra, nem ebbe az életbe támadt fel: nem úgy, mint Lázár, a naimi ifjú, vagy Jairus leánya. A feltámadt Krisztus életerejét, életenergiáját nem a táplálkozás, a szervezetbe jutó kalóriák biztosították, hanem a lélek. A feltámadt Krisztus teste azonos volt ugyan a keresztről levett testtel, a szervezet működése, az emésztés, lélegzés még sem volt azonos a halál előttivel. Szervezete már nem működött földi organizmusok módján.

A feltámadt test élete más, mint a mi testünk élete... Most a testen múlik megmaradásunk, a feltámadás után a lelken. Életünk most a test jegyében folyik, lehetőségeit és határait a test szabja meg. A feltámadás után már a lélek a döntő. Mostani életünk a test élete, noha lelkünk is van. Akkori életünk a lélek élete, noha testünk is lesz. Mai életformánk alapvetően a testé, a feltámadás utáni létformánk alapvetően a léleké.

Jézus feltámadását így fogalmazhatjuk meg: Jézus egyesítette testét a lelkével, de nem a test életére, hanem a lélek életére támadt fel. Testével mintegy a szellem létformáját öltötte fel. Teste mintegy átszellemiesedett. Nem kötötték többé a test igényei, az anyag törvényei. A feltámadás utáni étkezése nem a rendes, hanem a rendkívüli tevékenységei közé tartozott (Lk24,41k). Ezért Krisztus áthatolása a zárt ajtón vagy falon igazában nem csoda, mert a feltámadt test számára éppen ez a természetes (Jn 20,19). Még azt is hozzá kell tenni, hogy a feltámadt Krisztus természete szerint láthatatlan, hiszen a láthatatlan lélek életformáját vette fel. Ezért tudott ismételten megjelenni az apostolok körébe és eltűnni szemük elől. 

Jézus Krisztus feltámadásával csak egy másik dimenzióba, létrendbe ment át, ami nem jelenti azt, hogy térben és időben eltávolodna (Mt28,20).