Jelleme kezeskedik

Tamás Jézus sebeit tapintotta és hitt. Én kitapogathatom Jézus jellemét. Régi hőskölteményekben, mai művekben szerepelnek makulátlan hősök, legendás alakok. De bármennyire igyekszenek íróik tökéletes lénynek feltüntetni hőseiket, ez sohasem sikerült még nekik. Ezek a hősök mindig korhoz kötöttek, egyoldalúak vagy éppen viszolygást keltenek.

Jézusról négy könyvet írtak kortársai, és még 23-ban van szó róla (az Újszövetség 27 könyve). Olyan tökéletes jelleműnek ír­ják le Jézust ezek az egyszerű, egyáltalán nem művész szerzők, hogy ilyet sem a nép, sem a legnagyobb művészek megálmodni nem tudnak. Olyanok írták le Jézus történetét, akik maguk sem egészen értették. Leírásuk nyomán mégis egy végtelenül töké­letes, mégis tökéletesen élő valaki áll előttünk. Nem jut eszünkbe, hogy „ilyen már nincs is”. 

Hős, és ugyanakkor egészen egyszerű ember. 

Erős és gyengéd, elkötelezett és megértő, öntudatos és alá­zatos. 

Szeplőtelenül tiszta, mégsem borzad a legbűnösebb ember­től sem. Szent harag és kimondhatatlan szelídség, fenség és természetesség.

Amilyennek Jézust leírják, olyan embert kitalálni nem lehet. Olyat csak látni lehet, ismerni lehet. Nem azt érezzük az evan­géliumok olvasása közben, hogy ilyen ember nincs, nem is létez­het. Inkább azt érezzük, hogy nagyon is élő valakiről olvasunk, aki több, mint ember.  

Kicsoda? 

Ezt csak ő maga tudja megmon­dani. Fülöpnek azt mondta: „Aki engem lát, látja az Atyát is.” (Jn 14,9)

Heller Ágnes ateista filozófus írta 1970-ben:  

„Jézus alakját a vallás alkotta ugyan, de alakjának jelentősége messze túlnyúlik a vallás hatókörén. Míg az ember képmására alkotott istenségek nagyon is partikulárisak, bosszúálló irigyek, Jézusnak nincsen ilyen partikularitása. Ez nem természetes… Jézus messzemenően egyéni… Egyéni a viszonya a korához, a korban érvényes törvényekhez, ill. szokásokhoz, egyénien alkalmazza az érvényesnek vallott isteni törvényeket…”

Bárdos Lajos zeneszerző így vallott: 

„A felnőtt élet megtanított arra, hogy Krisztus csakugyan az út, az igazság és az élet. Út, mert tudom, hogy merre járjak... Igazság, mert nincsen szava, mely tévesnek bizonyult volna. Soha semmi bajom nem lett abból – de másnak sem –, hogy pl. megfogadtam legfőbb szavát: szeresd felebarátodat.”