Életünk fundamentuma

Alapvető a hit. A szó szoros értelmében igaz, hogy az emberi cselekedetek alapja és gyökere a hit. Ami a hívő embert másoktól megkülönbözteti, az elsősorban a hite. A hívő ember hiszi, hogy a látható, érzékelhető világ mögött létezik egy másik, sokkal szebb és csodálatosabb világ. Az evangéliumban Jézus a zsidók előtt megdicsért egy pogány római századost. (Lk 7,1-10) A kafarnaumi százados hallott Jézusról, és amikor értékes szolgája súlyos beteg, akkor a zsidók véneit küldi Jézushoz, hogy gyógyítsa meg szolgáját. A küldöttek csupa jót sorolnak fel a századosról: istenhitét, szereti a népet, a zsinagógát is ő építtette ...  amikor Jézus közél ér, akkor szolgáit küldi elébe: „Uram, nem vagyok rá méltó, hogy betérj a házamba... Csak szólj egy szót és meggyógyul a szolgám.” Nekünk nem a megdicsértre kell figyelnünk, hanem arra, amiért Jézus megdicsérte őt: „Mondom nektek, ekkora hittel még Izraelben sem találkoztam.” A római pogány hitéért kapta a dicséretet. A százados tudja, hogy Jézusnak olyan hatalma van a betegek felett, hogy távolról is meggyógyíthatja szolgáját. Ezért ráhagyatkozik.

Minden hit, akár természetes, akár természetfeletti, valakire való ráhagyatkozást jelent. A keresztény „hit elsősorban az ember személyes ragaszkodása Istenhez; ugyanakkor ettől elválaszthatatlanul az Istentől kinyilatkoztatott egész igazság szabad elfogadása”. (KEK 150)

1) A hit alapja a bizalom. Egész életünk a kölcsönös bizalomra épül fel. Elfogadjuk a szaktudósok véleménye alapján azokat az igazságokat, amelyeket kikutattak. A hívő ember bízik az Isten mindent meghaladó tudásában és hozzánk való szeretetében: „A hit szilárd bizalom abban, amit remélünk, meggyőződés arról, amit nem látunk” (Zsid 11,1). A varsói gettó falán ez a felirat látható: „Hiszek a napban, ha nem is látom fényét! Hiszek a Szeretetben, ha nem is érzem sehol! Hiszek Istenben, akkor is, ha hallgat!”

2) A hit alapja a meggyőződés. Szent Pál a Galata-beli híveket inti, hogy mindaz, amit tanított, valóban Istentől származik. Apostoli küldetését Jézus Krisztustól és az Atyaistentől kapta. Ezért ha valaki más evangéliumot hirdetne, átkozott legyen! (Gal 1,1-2, 6-10) Viszont a hittel az ésszerűség mellett mindig együtt jár egy bizonyos kétely. „Úgy vagyunk a hittel, mint amikor valaki egy gömböt néz: világosabban látja azt az oldalát, amely feléje van fordítva, de nem látja a másikat.” Pascal szerint mindebben Isten részéről egy bizonyos pedagógia van.

3) A hit magatartás is. A hit nem pusztán az igazságnak értelemmel történő elfogadását jelenti, hanem engedelmesség, ráhagyatkozás az Istenre. Salamon király a templomszenteléskor kiemelte, hogy Isten elérhető mindenkinek és minden szükségnek. (1Kir 8,41-43) A hitben ezért szerepe van Istennek, és szerepe van saját akaratunknak. Isten mindenkit hív, aki meghallgatja szavát és keresi. Nekünk pedig követnünk kell ezt a hívást, és imádkozni az állhatatosságért.

„Hirdessétek az evangéliumot.” Mk 16,15.