Kedves Végzős Diákok!
Ünneplő Testvéreim!
Sík Sándor piarista költő írja: „Nekem nem kell a dal, ha nincsen/
Hullámai fölött az Isten.” Felkészültetek és megtartottátok a hálaadó
szentmisét. Ballagástok alkalmával nagy szeretettel köszöntelek Egyházunk nevében. A Boldogságos
Szűz Mária Szeplőtelen Szíve ünnepén négy édesanyáról szeretnék szólni, akikhez
mindnyájan kötődünk.
A földi
édesanya az első, aki
szíve szeretetével kíséri gyermekét. Sokszor aggódva, fájdalmak tőreitől
gyötörten. Máskor örömmel, boldogan. Az édesanyák sokszor nem értik, hogy
gyermekük mit, miért tesz. De segítenek és mindent megjegyeznek. Aggódva,
féltve kérdezgetik: fiam, lányom, miért tetted ezt velünk? Most pedig könnyet,
öröm könnyet ejtenek értetek.
Égi
édesanyánk is – kinek
nevét viseli középiskolánk –, a csíksomlyói Segítő Mária szeplőtelen szívének
szeretetével oltalmaz titeket, mint hat évszázadon át oltalmazta az 1448-ban
alapított csíksomlyói ferences konvent-iskola növendékeinek életét.
A haza a harmadik
édesanya. Ezt az 1000
éves édesanyát, Hungáriát a magyar
nemzet meggyászolta 1920. június 4-én. Az iskolákban és a hivatalokban szünetet
rendeltek el, az újságok gyászkeretben jelentek meg, a zászlókat félárbocra
eresztették. Délelőtt 10 órakor megkondult az ország összes harangja, megálltak
az utasszállító járművek és öt percre a vonatok is az egész országban. Fekete
szalaggal vagy zöld gallyas jelvénnyel a kabátjukon az emberek már a kora
reggeli óráktól gyülekeztek, a tömeg csak a Himnuszt énekelte: Isten, áldd meg
a magyart!
Budapesten
a Szent István Bazilikában 10 órakor Páter Zadravecz István, a Nemzeti Hadsereg
tábori püspöke prédikált. Az istentisztelet után, 11 óra 5 perckor összeült a
nemzetgyűlés. Rakovszky István házelnök rövid beszédet mondott. Beszéde végén az
elszakított országrészek lakóinak ezt üzente: „Ezerévi együttlét után
válnunk kell, de nem örökre. E pillanattól kezdve minden gondolatunk,
éjjel-nappal minden szívdobbanásunk arra fog irányulni, hogy régi dicsőségben,
régi nagyságban egyesülhessünk velük. És amikor őket a búcsúnál még egyszer
szívünkhöz szorítjuk, szíveink úgy egybeforrnak, hogy azokat semmi ármány,
semmiféle erőszak, semmi hatalom elválasztani nem tudja.” A képviselők
felállva és tapsolva fejezték ki egyetértésüket az elnökkel, aki Nagy-Magyarország
utolsó nemzetgyűlését 11 óra 15 perckor berekesztette. Délután 4 óra 30 perckor
a magyar delegáció aláírta az un. „békediktátumot” a versailles-i kastély
Trianon épületében és elsőnek távozott.
A
trianoni tragédiára emlékezve, a Magyar Országgyűlés 2010. évi XLV. törvénye a
Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről június 4-ét a Nemzeti
Összetartozás Napjává nyilvánította. Ekkor feléledt halálos álmából Hungária,
az igazi édesanya, hogy újra visszahonosítsa gyermekeit, fiait és leányait. Azóta
gyógyulnak sebeink, az életerő dolgozik bennünk, s mint az aradi Szabadság-szobor
főalakja, Hungaria asszony mondja: maradjatok egységben, sokasodjatok és közösen
dolgozzatok a jövőért.
A negyedik
édesanya az Alma Mater, az iskola. Az almus, a, um latin szó jelentése gondoskodó,
tápláló, nevelő. Az iskola nevelő, felnőttségre segítő anya!
Schmidt Egon neves magyar ornitológus, madártanász egyik
megfigyelését idézem. Miért énekel a
fülemüle? Ugyanis a fülemüle apuka éjjel-nappal
hat héten át énekel – csak a hímek
énekelnek! –, amikor a kicsik kikelnek a tojásból. A fülemülék éneklése
május első felében éri el csúcspontját, utána már a fiókák nevelése foglalja le
a hímeket.
Miért énekel a fülemüle apuka még éjjel is? Miért
nem elég csak nappal? – ezek a kérdések
foglalkoztatták a tudóst. Ezért
kivett három fiókát a hímek közül. Bevitte a lakásába és táplálta őket. Három
hét múlva visszarakta őket a fészekbe, az apuka visszafogadta. Amikor eljött a
kirepülés ideje, majd ivarérettek lettek, ez a három, amelyiknek hiányzott az
apukás három hét, olyan rikácsoló hangot adott, hogy a tojók (nőstények)
elmenekültek tőlük. Ilyen helyzetben nincs házasság, nincs fészek, nincs
nemzedék, nincs folytatás. Mert az a kis buta állat tudja: nekem csak hat hetem
van, hogy beleénekeljem a szükséges dallamot a fiókák fejébe, hogy legyen
folytatás, hogy biztosítsam a jövőt.
Kedves Szülők és Tanárok!
Lányaitok és fiaitok 18 évesek,
felnőttek lettek. Mostanig köztetek, veletek voltak.
Mit tudtatok beleénekelni gyermekeitek,
a végzős diákok szívébe, lelkébe, elméjébe? Bele tudtátok-e énekelni a Szent István-i élet dallamát, a jó ritmust:
Isten, család, haza? Ezek a 18 éves fiatalok hogyan szállnak ki a
családi fészekből, az iskolából?
Kedves Ballagó Ifjak!
Az Igazgató úr reménykedve bocsájt
el titeket, mint fülemüle apuka a fiókáit. Mi is reméljük, hogy a szükséges
dallamot beénekelték szívetekbe és megjegyeztétek, hogy legyen folytatás,
legyen házasságkötés, legyen új fészek. Jöjjön az új nemzedék, legyen jövő.
Márton Áron Emlék Évben vagyunk.
Városunk háláját nagy püspökünk iránt szobor-kompozícióval fejezte ki. A püspök úr
70 évvel ezelőtti kijelentése ma is aktuális, szinte helyzetjelentés: „A mi fiainknak minden pályán és foglalkozásban kemény
versenyt kell megállniok, az előnyökbe beleszületettek és kiváltságoltak
tömegével kell fölvenniük a harcot, hogy a maguk számára a helyet kiverekedjék
és megtartsák, és ezenkívül: mindenkinek, akinek végzettsége van, közösségi
munkát kell vállalnia …, vezetőnek kell lennie.”
Kedves Ifjak!
Legyen a szent püspök jelszava felhívás
számotokra: Non recuso laborem! Nem
utasítom vissza a munkát! Nem futamodom meg a munkától!
Garantálom, nem lesztek munka
nélkül!
Munkátokban segítsen a Jóisten,
oltalmazzon a Szűzanya és veletek küzdjön a magyar közösség!
Isten áldása legyen rajtatok!
Csíkszereda, 2016. június 4-én.
Dr. Darvas-Kozma József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése