Napjainkban is igény az örömhír, a jó hír.
Már Petőfi is intett 1847-ben A XIX. század költői
c. versében:
„Ne fogjon senki könnyelműen
A
húrok pengetésihez!
Nagy munkát vállal az magára,
Ki most kezébe lantot vesz.
Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád
szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd.”
Nincs szüksége a
beteg, válsággal küzdő világnak romboló hírekre.
A gyógyítani akaró hirdesse a
reményt, hogy van kiút, van szabadulás, mert Isten szeret minket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése