Elfogynak
észérveid - 1235. október 14.
vasárnap. Róbert esztergomi érsek Magyarország királyává koronázta IV. Bélát
(1235-1270). A király 1239. január 13-án, IX. Gergely pápának küldött levelében
írta: „Mivel a Teremtőnknek
adományából és kegyelméből vagyunk, amik vagyunk, felajánljuk magunkat élő
áldozatul a keresztény hit megvallásának és a római Egyház tisztességének
növeléséért.”
1241/2-ben a mongolok feldúlták az
országot. Az iszonyú pusztítás után, Béla király az újjáépítésen fáradozott, és
amikor meghalt, úgy tekintettek rá, mint Magyarország második alapítójára. Mindennapi
munkájában a szeretet vezérelte.
A szeretet számunkra isteni adomány, akár a
levegő. Nagyon jó mindkettő. Azért kaptuk a szeretetet, hogy általa élő
kapcsolatban legyünk Istennel és egymással.
A szeretetben egyszerre gazdagodunk
és leszünk megajándékozottak.
A szeretet éltet és magasba emel. Sőt késztet,
hogy mindenkit elsőként szeressünk.
A szeretet nemzi az életet, élteti a családot,
összetartja a rokonságot, erősíti az egyházat és a nemzetet. Szeretettel jövünk
a szentmisére, hogy a múlt és a jelen adományaiért hálát adjunk mennyei Atyánknak.
A szentmisén való részvétel mindig a szeretet tette.
A szeretet hiánya bűnös
állapotot, bajokat idéz elé. Korunk erkölcsi ragálya, betegsége a bűn. Veszélyesebb
a lepránál, mert romboló hatását elsősorban a szeretni nem akaróban kezdi el,
mert elidegeníti önmagától, Istentől és a környezetétől. Boldogtalanná teszi, pótcselekvésre
készteti és rögeszméssé válik. Ezzel oda az életkedve, megszakad a baráti kapcsolata és
zátonyra fut a házassága.
A bűn útjára tért ember nyugtalan és önmagát
pusztítja.
A bűnből kigyógyulni csak Isten segítségével lehetséges. Ez viszont az irgalom,
melyet Isten kínál fel nekünk, mint a leprás Námánnak a gyógyulást. (2Kir 5,1-8,
15)
Námán lelki fejlődésében a
következő folyamat ment végbe: nyomorúságában komolyan vette a cselédlánytól
származó örömhírt, majd mindent megtett, hogy a prófétához eljusson.
Miután elfogytak
észérvei csak akkor engedelmeskedett a próféta utasításának és meggyógyult. Az Úr
jóságának megtapasztalása után visszatér Elizeushoz, hogy örömét és háláját kifejezhesse.
Elizeus minden
felkínált anyagi adomány elől kitér, hogy Námán megláthassa Istent, akinek ő szolgál.
Námán a hálaadással Isten-hitre jutott, amiről így vall: „szolgád ezentúl nem mutat
be égő- és véres áldozatot másnak, csak az Úrnak.”
Az
üdvösség mindenkinek szóló hívás, Isten ingyenes adománya, nemcsak a választott
népnek fenntartott kiváltság. (Lk 17,11-19)
A tíz leprás gyógyulása tízszerese
annak, amit Elizeus tett.
A tíz ember jele lett annak, hogy Jézus az egész
embert alakítja át, s az üdvösség nincs összekötve egyetlen néppel, egyetlen
hellyel sem, ezért lehet hirdetni mindenkinek (2Tim 2,8-13), hogy ők is eljussanak a bűnön és halálon győzedelmeskedő hitre. Aki
befogadta a húsvéti hitet az szabaddá válik és elkötelezetten él.
„Ha meghalunk vele,
vele együtt élni is fogunk.” 2Tim 2,11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése