Sokak vágya a meggazdagodás. Ez aztán a legrosszabb vágy. Miért? - kérdezhetné bárki. Azért mert egy bankkárral senki nem tudja felvenni a versenyt. Ez a riport segít megérteni, hogy milyen a pénz uralma.
Rosenthal amerikai
mágnás mondta: "Mi tőkések kamatra adjuk pénzünket a kormányoknak,
vezetőknek, hogy gazdasági életük beinduljon. Ők munkát adnak az embereknek. Mi
azután a kamatokat kérjük. Rendre visszavesszük a pénzünket. Ők azért, hogy a
fejlődés szintjét tartani tudják, árakat emelnek, újabb kölcsönökért
folyamodnak. Mindezt érzik az emberek, és fizetésemelést kérnek. Ilyenkor feszültség
alakul ki a vezetők és munkások között, de ez minket kevésbé érdekel. Ebben a
helyzetben senki nem gondol a tőkésre, így mi arctalanok maradunk. Az egész folyamat
egy háromszöghöz hasonlít – mondta Rosenthal úr. A két befogó csúcsa mi vagyunk,
a tőke urai. Az átfogó két vége a vezetőség és a munkásság. Mi csak a vezetőket
ismerjük, nem foglalkozunk a munkásokkal, mi előttük ismeretlenek vagyunk. Mi
adjuk a pénzt, ők dolgoztatnak. Köztük feszültség támad, ez minket nem érdekel.
Mi csak adjuk és vesszük a pénzt. Mi irányítjuk a világot."
E nyilatkozat után a pénzre
gondoltam, amiről azt mondják, hogy az ördög ganéja, aminek nincsen se szaga,
se szíve, se arca.
A pénz sok bajnak, boldogtalanságnak, értelmetlenségnek az
okozója.
Akit behálóz a pénz, az lassan elveszíti emberségét. Annak nagyon
nehéz szívét megszabadítania.
A Rosenthalok gondolkodására, a mammon
rabjaira találó, amit Albert Einstein mondott: „Könnyebb szétzúzni egy atomot,
mint egy előítéletet.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése